Bár a világháló és a számítógép sok szemszögből igen kézenfekvő bűnbaknak tűnik minden problémára, az internetes naplót vezető tizenévesek viselkedésében nem fedezhető fel semmivel sem több kockázatos vonás, mint blogot nem író társaikéban.

Elektronikus „lógásgátló”, internetes napló, SMS-értesítő az iskolai osztályzatokról – a szülők egy része ma már nem csak a mobiltelefonnal tarthatja „elektronikus pórázon” gyermekét. Kérdés: erősíti-e mindez a bizalmat szülő és gyermek, tanár és diák között? „Az idén súlyosabb vétség nem fordult elő. Igen jó szolgálatot tett a múlt évben bevezetett ellenőrző füzet, melynek segítségével a szülői ház is állandó támogatásban részesíttetett” – olvasható a budapesti Kossuth Lajos Gimnázium 1923-as évkönyvében. A szülők ezt az „újítást” akkoriban feltehetőleg nagy örömmel, a diákok viszont bizonyára legalább akkora aggodalommal fogadták. Persze a húszas évek „vívmánya” még legalább lehetőséget adott a tanulóknak némi ügyeskedésre. Megválaszthatták azt a legmegfelelőbb pillanatot, amikor úgy látták, talán nagyobb megértéssel fogadják szüleik a rossz osztályzatot. Ma már erre nem mindegyiküknek nyílik lehetősége: több iskolában ugyanis bevezették az internetes naplót, és a mobilszolgáltatók havi fix tarifáért SMS-ben is értesítik a szülőket gyermekük iskolai előmeneteléről. Egyszóval értelmetlen minden ügyeskedés; a diák hiába is próbálná eltitkolni rossz jegyeit, iskolakerülését, a szülőnek elég csak felmennie az internetre, beírni a megfelelő kódot, és máris megtudhatja, milyen osztályzatokat szerzett gyermeke.