Az 1-es típusú neurofibromatosis diagnosztikája és hosszú távú menedzselése kiemelt jelentőségű a hazai gyermekbőrgyógyászatban.

Egy hosszú időtartamú ausztrál vizsgálat szerint az ivási mintázatok meglepően stabilak, és nem folyamatosan, hanem két fő életszakaszban formálódnak leginkább.

A világon évente egymillió gyermekből egynél diagnosztizálnak opsoclonus–myoclonus szindrómát; itthon kevés orvos találkozik ezzel.

Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.

Az egyre gyakoribb gyermekkori magas vérnyomás korai felismerését és pontos diagnosztikáját segíti az az adatvezérelt applikáció.

A cél, hogy a kórházi közeg a gyermekek számára is érthető, barátságos és kompetenciát erősítő környezetté váljon, írja a Magyar Nemzet.

Sikerült részlegesen feltárni, miért olyan nehéz felnőttkori leukémiás betegekben ezeket a daganatsejteket a szokványos kezelésekkel teljesen kiirtani.

Országos együttműködésre lép a Magyar Védőnők Egyesülete és a Bethesda Gyermekkórház a gyermekek képernyőhasználatának csökkentéséért.

A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.

Nem érdemes megvárni, amíg a nehézségek „maguktól” elmúlnak, ilyenkor a figyelem és a támogatás lehet a legerősebb eszközünk.