Meghalt a Heim Pál Gyermekkórház sebésze
2026. november 09. 05:00
Életének 72. évében elhunyt dr. Sült Tamás Péter, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet gyermeksebész főorvosa.
A 71 éves orvos 47 éven át dolgozott az egészségügyben, pályafutása során több ezer gyermeket gyógyított és operált meg, közli a Blikk, jelezve: a kórház megható Facebook-bejegyzésben búcsúzott tőle, felidézve, hogy még élete utolsó napján is be akart menni megoperálni a betegeit.
A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet a Facebook-oldalán tudatta, hogy október 10-én, 71 éves korában elhunyt dr. Sült Tamás Péter gyermeksebész főorvos. A kórház hosszú, személyes hangvételű bejegyzésben emlékezett meg az orvosról, aki élete meghatározó részét a beteg gyermekek gyógyításának szentelte.
"Nehéz ennél többet elmondani egy orvos hivatásáról, az utolsó pillanatig tartó készültségről, műteni-, gyógyítani akarásról. És nehéz ennél fájdalmasabban megérteni, mit veszítettünk. Ő még a gyermekekhez készült. Még feladata volt, még segíteni akart, még kezelni, kötözni, műteni akart, a szíve, a lelke vitte volna még a műtőbe, a műtőlámpa vakító fénye alá, tovább, előre, ahogy hosszú éveken át. De most már más, égi fények gyúlnak neki. Mi pedig most búcsúzni kényszerülünk tőle."
Egy 2015-ös interjúban így fogalmazott: „Én hiszek az emberi kapcsolatokban, és hiszek a személyes vonatkozásokban.” Arról beszélt, hogy az orvos kötelessége elkezdeni, végig vinni és befejezni betege gyógyítását. Ma különösen megrendítő visszahallgatni ezeket a gondolatokat. Egy élet következetessége szól belőlük, amit a gyógyításról vallott, ahhoz az utolsó napjáig hű maradt.
Orvosi diplomáját 1979-ben szerezte meg, sebészetből 1985-ben, gyermeksebészetből 1989-ben tett szakvizsgát. Pályája a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen indult, majd a János Kórházban, az Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézetben és a Jahn Ferenc Kórházban dolgozott. 1988. január 1-jén érkezett a Madarász utcai gyermekkórházba. 2000-ben főorvosi kinevezést kapott, 2013-tól az Üllői úti telephelyen is részt vett a gyermeksebészeti ellátásban. Munkáját 2014-ben Kiváló Dolgozó elismeréssel jutalmazták. Nyugdíjba vonulása után is folytatta a gyógyítást.
A gyermeksebészethez vezető útjáról őszintén mesélt. Felnőttsebészként kezdett, a gyermekekben pedig saját elmondása szerint az őszinteséget, a tisztaságot és a bizalom különleges erejét fedezte fel. Tudta, hogy a gyógyítás már az első találkozáskor elkezdődik abban, ahogyan az orvos a gyermekhez fordul, ahogyan megszólítja, ahogyan partnernek tekinti.
„A gyereket meg kell nyerni” – mondta. Számára a gyermek bizalma a gyógyítás alapja volt. Értette, hogy a kis beteg már a szavak előtt megérzi, bízhat-e a vele szemben ülő emberben. Ezt a bizalmat kiérdemelni és megőrizni ugyanolyan komolyan vette, mint a műtőben rá váró feladatot.
Szakmai munkájában kiemelt kihívásnak tekintette a gyermekek súlyos arc- és állcsontsérüléseinek műtéti ellátását, az arckoponya helyreállító sebészetét. Az összetett sérüléseknél aprólékos tervezéssel, többórás beavatkozással kellett újjáépíteni a sérült csontokat és helyreállítani az arc szerkezetét. Az arc és a nyak bonyolult anatómiai viszonyai között végzett munkája rendkívüli pontosságot, biztos tudást és kitartást kívánt. Munkájában a működés helyreállítása mellett arra is törekedett, hogy a beavatkozások a lehető legkevesebb látható nyomot hagyják: ahol lehetett, a szájüreg felől végzett műtéttel kerülte el a külső archegeket.
Foglalkozott az arc területén kialakult daganatok sebészeti ellátásával is. A hematológiai és onkológiai betegséggel kezelt gyermekek gyógyítását a terápiához szükséges centrális vénás hozzáférések beültetésével és sebészeti konzíliumokkal segítette. Munkája a sürgős baleseti ellátástól a gondosan megtervezett helyreállító beavatkozásokig sokféle feladatot fogott át életében. Mindegyik mögött egy gyermek állt, akinek a további életét, lehetőségeit és mindennapjait meghatározhatta a műtét eredménye.
A gyógyítás feltételeiért is személyesen tett. A Gyermekkor Alapítványon keresztül támogatókat keresett, adományokat gyűjtött, műszerek és korszerű eszközök beszerzését segítette.
A műtőt egy hangversenyteremhez hasonlította, a közös munkát pedig egy zenekar játékához. Az operatőr lehet a karmester – mondta –, de az eredményhez minden résztvevő tudása és legjobb teljesítménye szükséges.
Ez volt az élete. Ezerszer és ezerszer öltözött és mosakodott be és lépett be a fénybe, a műtőben dolgozó csapattal együtt a kéz, az agy és a szív együttes munkájával gyógyítottak. Ezer és ezer vágás, ezer és ezer öltés, ezer és ezer kötés… Több ezer gyermeket gyógyított, operált életében.
----
A család döntése értelmében búcsúztatását szűk körben tartották a Kelenföldi Evangélikus Templomban (1114 Budapest, Magyari István utca 1–3.), ahol örök nyugalomba helyezték.
(forrás:
Facebook)
