Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.
Jól mutatja az obezitás epidemiológiai jelentőségét, hogy bár az elmúlt években összességében a szív- és érrendszeri halálozás csökkent, az elhízáshoz köthető szív- és érrendszeri mortalitás közel duplájára emelkedett.
A stigmatizációt és a halogatást le kell váltania a tudatos, orvosi alapokon nyugvó terápiának és a mozgás örömének. A Semmelweis Egyetem és az Eli Lilly keddi, elhízás világnapi kerekasztal-beszélgetésén elhangzott, hogy a testsúlykontroll nem esztétikai kérdés, hanem a krónikus betegségek elleni küzdelem frontvonala.
Bal kamrai szisztolés diszfunkcióval rendelkező és/vagy szívelégtelenségben szenvedő, szívinfarktuson átesett betegeknél a magasabb kiindulási vagy jelentősebben emelkedő aldoszteron-szintek fokozott kardiovaszkuláris rizikóval társulnak. A rizikó csökkentésében az eplerenon hatásosnak bizonyult.
A megállapodás célja a többi között a betegségek korai felismerésének támogatása, a megfelelő diagnosztikai útvonalak erősítése, valamint a sikeresebb betegútmenedzsment.
A Magyar Kardiológusok Társasága szerint a modern, matematikai alapú kockázatbecslés tünetmentes állapotban is képes előrejelezni a következő 10 év kritikus eseményeit.
A krónikus vesebetegség (CKD) a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár a diagnosztikus kritériumok régóta egységesek, a felismerés továbbra is késik, és a betegek többségénél a betegség csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra.
A metformin több mint hat évtizede a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) farmakoterápiájának alapköve. Bár anti-hyperglykaemiás hatásmechanizmusa jól ismert, az utóbbi években egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy alkalmazása a glükózkontrollon túlmutató előnyökkel is jár.