Jelen átfogó áttekintő cikk a kiterjesztett Vaughan-Williams osztályozás alapján tárgyalja az antiarrhythmiás szerek hatásmechanizmusát, klinikai alkalmazását, farmakokinetikai jellemzőit, mellékhatásait és monitorozási követelményeit.

A CKD-s betegek hipertóniájának kezelése kiemelt jelentőségű, mert a hipertónia az egyik legfontosabb kockázati tényezője – a kardiovaszkuláris betegségek mellett – a vesefunkció további romlásának és a későbbi szövődmények kialakulásának.

Ismert tény, hogy a fejlett országokban, így Magyarországon is a rosszindulatú daganatos betegségeket megelőzve a cardiovascularis halálok a leggyakoribb. Közös patológiás hátterét legnagyobb előfordulással a magas vérnyomás adja, amely hazánkban is a felnőtt populáció több mint egyharmadát érinti.

A 2018-ban kiadott európai és hazai hypertonia ajánlás számos újítást tartalmaz. Eszerint kizárólag 80 éves kor felett elegendő akkor megkezdeni a hypertonia kezelését, ha a vérnyomás ≥160/90 Hgmm, a határérték minden más életkorban ≥140/90.

Az antihipertenzív monoterápiát tiazidokkal kellene kezdeni, derül ki mintegy 5 millió betegakta áttekintéséből, melyet a PharmaOnline ismertet.

A hatóanyagok jelentős része nem kívánatos hatással van a szív- és érrendszer működésére, írja a PharmaOnline.

A kisdózisú tiazidok kedvező hatása bizonyított, a Pharma Online szerint azonban az ACE-gátlók helyett érdemes zartánokat választani.

Manapság egyre inkább azok az antihipertenzív kezelések kerülnek előtérbe, melyek a vérnyomás-csökkentésen túl egyéb kedvező hatásokkal is rendelkeznek, mint amilyen például bizonyos szervek védelme.

Magas vérnyomás kialakulására mind 1-es mind 2-es típusú cukorbetegek esetében számíthatunk. A hipertónia és a diabetes mellitus együttes előfordulása a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás jelentős növekedésével jár együtt.

A klinikai vizsgálatok előterébe egyre inkább azok az antihipertenzív gyógyszerek kerülnek, melyek a vérnyomás csökkentésén kívül egyéb előnyös tulajdonságokkal is rendelkeznek.