Kardiotoxikus gyógyszerek
A hatóanyagok jelentős része nem kívánatos hatással van a szív- és érrendszer működésére, írja a PharmaOnline.
A kardiotoxicitás nem pontosan definiált fogalom. Tágabb értelemben gyógyszeres hatóanyagok, illegális kábítószerek és toxinok is károsíthatják a szív- és érrendszert. A hatóanyagok kardiotoxicitása jelentkezhet direkt hatásként a szíven, de lehetséges, hogy elsősorban az érrendszert érintik a toxikus következmények; sőt, a kettő támadáspont kombinációja is előfordulhat bizonyos esetekben. Több esetben már a hatóanyagok első dózisának a bevétele után fellépnek a kardiotoxicitás jelei, míg máskor azok a hosszú ideig történő alkalmazással vagy túladagolással függnek össze, közli a lap.
Számos hatóanyag kardiotoxicitása ismert, például a vényköteles gyógyszerek 2-3 százaléka megnyújthatja a QT-intervallumot. Ezeknél a gyógyszereknél az alkalmazási előírásokban is szerepel a gyógyszeres terápia alatti rendszeres EKG-kontroll szükségessége.
Több, viszonylag ritkán alkalmazott hatóanyag esetén kardiotoxicitással kell számolni. Példaként hozható a szklerózis multiplex kezelésében alkalmazott szfingozin-1-foszfát-receptor modulátor fingolimod, ami a gyógyszeres terápia megkezdésekor a szívverésszám csökkenését és az atrioventrikuláris (AV) átvezetés lassulását idézi elő. A szívverésszám maximális csökkenése az adagolás megkezdése utáni 6 órán belül észlelhető. Az adagolás folytatása mellett a szívverésszám egy hónapon belül visszatér a kiindulási szintre. A nem kívánt hatás oka az, hogy a szfingozin 1-foszfát-receptor egyik altípusa a szívben is megtalálható, és a fingolimod ahhoz is kötődik. Ezzel összefüggésben számos ellenjavallata van a fingolimodos kezelésnek.
Az adrenalin, illetve a noradrenalin direkt toxikus hatást fejtenek ki a szívizomsejtekre, csakúgy, mint az antraciklinek (pl. doxorubicin) vagy a HER-2 inhibitorok (trasztuzumab, lapatinib).
Paradox módon számos, a kardiovaszkuláris kórképek kezelésében alkalmazott hatóanyag is negatívan hathat a szív- és érrendszerre. A kalcium-csatorna blokkolók, köztük a dihidropiridin-típusúak (pl. nifedipin, amlodipin), valamint a verapamil és a diltiazem is intoxikáció esetén súlyos bradikardiát vagy reflexes tachikardiát válthatnak ki; a következmény akár szívmegállás is lehet.
A béta-blokkolók (pl. metoprolol, propranolol) bradikardiát és szívmegállást okozhatnak, míg a hatóanyagok szedésének hirtelen abbahagyása reflexes tachikardiát, ischémiát eredményezhet.
A digitálisz glikozidoknál a szűk terápiás ablak fokozza a kardiotoxicitás kockázatát.
A „koxibok” és bizonyos mértékig a nem szelektív COX-2 gátló nem szteroid gyulladáscsökkentő hatóanyagok (pl. ibuprofén, diklofenák) is a vérlemezkék fokozott aggregációjához és vérnyomásemelkedéshez vezethetnek.
Az erektilis diszfunkció kezelésében alkalmazott PDE5-gátlók (pl. szildenafil) hipotenziót válthatnak ki, csakúgy, mint a glükokortikoidok. A kombinált orális fogamzásgátlók alkalmazása ismert módon a vénás tromboembólia és a stroke fokozott kockázatával jár. Az anabolikus szteroidok szedése pedig az ischémia rizikóját emeli.
