Amióta az ember és a csimpánz evolúciós útjai elváltak egymástól, az ember prefrontális kérge hihetetlen mértékben megnövekedett, írja a Qubit.

A krónikus derékfájás és a fibromyalgia közös jellemzőket mutatnak. Mindkét állapotra jellemző a hiperalgézia, a centralis fájdalom szenzitizáció, fokozott központi idegrendszeri ingerlékenység, abnormális endogén fájdalommoduláció.

A krónikus fájdalomszindrómák kezelésében alkalmazott neuromodulációs terápiák, valamint az indikációk köre fokozatosan bővült az elmúlt 30 évben. A technológia fejlődésével számos új stimulátor eszközt, elektródatípust vezettek be.

A mindennapi gyakorlatban nem ritka, hogy az epilepsziás betegnél egyidejűleg súlyos társbetegségek állnak fenn. Az összefoglalóban szeretném bemutatni, milyen szempontokat szükséges a szokásosokon kívül mérlegelni az antikonvulzív terápia választásánál, vagy a már jól beállított betegünknél szükség lehet a terápia újragondolására. Két beteg példáján mutatom be a felmerülő lehetőségeket: egy multimorbid, pitvarfibrilláló és egy glioblastomás betegnél. A gyógyszeres interakciók mellett a tumor jellegzetessége is befolyásolja a kezelést.

A súlyos társbetegségekkel küzdő epilepsziás betegeknél különösen fontos az egyénre szabott terápia.

A HFrEF miatt kezelt betegek kezelésében egyik fontos cél a halálozás, ezen belül a hirtelen szívhalál gyakoriságának csökkentése. Az ICD-kezelés hatékonyan csökkenti a ritmuszavar eredetű hirtelen szívhalál előfordulását, és megfelelően kiválasztott betegcsoportokban ezáltal a teljes halálozást is.

A konverziós zavarok kezelése elsősorban pszichoterápiával történik, de jó lehetőség a fizioterápia, a rehabilitáció és a relaxáció is.

Regionális idő/aktivitás görbéket határoztak meg a gyógyszer-okozta tracer kiszorítás mértékének meghatározására.

Svájci kutatók első ízben mutattak ki közvetlen kapcsolatot az agy bizonyos régiói és a „megtört szív” szindróma között, azaz az agyműködés valóban képes közvetlenül befolyásolni a szívizomzatot.

A JAMA Psychiatry tanulmánya szerint az anorexia nervosában szenvedők agyában megváltozik az agyi jutalmazó rendszerek működése, ami biomarkerként és a gyógyszeres kezelés célpontjaként is szolgálhat.

A hormonális aktivitás, a primer tumor lokalizációja, szövettani differenciáción és a grade értéken alapuló WHO klasszifikáció mellett a TNM státusz és a klinikus kolléga kérése esetén a somatostatin receptor expresszió megadása is szükséges a betegség prognózisának megítéléséhez és a kezelés megválasztásához.