Az elmúlt évtizedben soha nem látott ütemben ismertük meg az egyes hematológiai daganatféleségek, különösképpen a B-sejtes lymphomák genetikai térképét. Az elkövetkező évtized legnagyobb kihívása lesz a valóban személyre szabott terápiás stratégia kidolgozása, amelynek során a genetikai ismereteinket és a terápiás lehetőségeket integrálva elérhetjük, hogy minden beteg a saját tumorprofiljának megfelelő gyógyszert kaphassa.
A négy hatástani csoportban újonnan törzskönyvezett myelomaellenes gyógyszerek bevezetése – a kórkép gyógyíthatatlansága ellenére – jelentős új reményt ad érintett betegeinknek. Jelenleg a bőség zavarával és a finanszírozás nehézségeivel küzdünk a második leggyakoribb hematológiai malignitás kezelése során.
Az immunonkológiai terápia, jelesül az immunellenőrzőpont-útvonalak, még pontosabban a citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein-4 (CTLA-4) és a programozott sejthalál-1 (PD-1) terápiás gátlása paradigmaváltást eredményezett a szolid tumorok terápiájában. A lymphomák különböző típusai immunológiai érzékenységük alapján ugyancsak célcsoportjai lehetnek az említett kezelési formának, amit az előzetes vizsgálati eredmények bizonyítanak is.
A sclerosis multiplex (SM) komplex patológiai folyamatok következtében kialakult központi idegrendszeri betegség, ahol a gyulladás okozta demyelinizáció és az axonkárosodással járó neurodegeneráció egyaránt jelen van különböző mértékben már a betegség indulásától kezdve. Az összetett patomechanizmus okozta változatos kórlefolyás különböző neurológiai tünetek kialakulása révén jelentős anyagi, társadalmi és életminőségbeli megterhelést jelenthet a betegek számára. A jelenlegi betegségmódosító készítményekkel történő kezelések célja a betegség gyulladásos aktivitásának gátlása révén a neurológiai tünetek rosszabbodásának, és ezáltal a fogyatékosság kialakulásának lassítása vagy megakadályozása, amely a beteg életminőségének minél magasabb szinten történő megőrzését jelentheti hosszabb távon. Jelen összefoglaló célja, hogy áttekintést adjon a sclerosis multiplex egyik kulcsfolyamatának tekinthető autoimmun gyulladásos aktivitás minél korábbi felismerésének fontosságáról és ennek gyakorlati jelentőségéről.
A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.
Akut ischaemiás stroke esetén a gyulladásos reakciók − nukleáris faktor-kappa B (NF-κB)-n keresztüli − vinpocetinnel történő modulálása ígéretes alternatívát jelent a betegség prognózisa szempontjából.
Az atópiás ekcéma igen gyakori, krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely az esetek jelentős százalékában már csecsemő- vagy kisdedkorban manifesztálódik. Patogenezisében a genetikai hajlam, immunregulációs eltérések, az epidermális barrier funkció károsodása egyaránt szerepet játszanak. A betegség lefolyását, a klinikai tünetek fellángolását szignifikánsan befolyásolja számos külső és belső környezeti faktor, így hormonális, emocionális, éghajlati tényezők, infekciók, inhalatív allergének, kontakt allergének, bizonyos élelmiszerek.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?