Az élet során változó mértékű endogén és exogén hormonexpozíció olyan agyi eltérésekkel társul, amelyek az öregedés és a demencia szempontjából releváns régiókban kedvezőbb szerkezeti mintázatot mutatnak.

A mikrobiom összetételének átalakításával fejti ki neuroprotektív hatását az időablakos étkezés – ezt egyelőre állatkísérletekben sikerült bizonyítaniuk a kínai Chiba University és a Zhengzhou University kutatóinak, az eredményekról a Translational Psychiatry folyóiratban számoltak be.

A sejtek közötti térben elhelyezkedő hálózat a hippocampusban különösen jelentős tömegben fordul elő, és alapvető szerepet játszik a memória, az agyfejlődés és az idegsejtek közötti kommunikáció fenntartásában.

Hogyan alakul át az idegsejtek aktivitásmintázata térbeli-kontextuális tanulás és a környezethez történő alkalmazkodás során a hippokampuszban?

A DunedinPACNI pontszám az öregedés ütemét méri, és prognosztikai eszközként is jó eredményeket mutatott a demencia és a krónikus betegségek előrejelzésében.

A Protein & Cell folyóiratban június 10-én jelent meg a BGI Genomics' Institute of Intelligent Medical Research (IIMR) kutatóinak cikke, amelyben az Alzheimer-kór kialakulásának korai biomarkereit és a monitorozásra érdemes idegsejt-típusokat írták le, segítve ezzel az Alzheimer-kór korai terápiáját.

Egy nemzetközi kutatócsoport éveken át vizsgálta az ülés agyra gyakorolt hatását, a kutatás eredményeiről számol be a hvg.hu.

Az agomelatin sajátos hatásmechanizmusának és az egyéb antidepresszáns hatóanyagokkal szemben is kedvezőnek bizonyuló mellékhatásprofiljának köszönhetően járulhat hozzá a depressziós betegek tüneteinek enyhítéséhez.

Az epilepsziás rohamokat számos, változatos megjelenésű, nem epilepsziás eredetű paroxysmalis jelenségtől kell elkülönítenünk. Ezek közül a legfontosabbak: syncope, pszichogén nem epilepsziás roham, migrén, TIA, transiens globális amnézia és egyes parasomniák.

A Pekingben működő Xuanwu Kórház kutatói a New England Journal of Medicine hasábjain megjelent cikkükben arról számoltak be, hogy az Alzheimer-kóros betegek és az egészséges személyek agy-gerincvelői folyadékából már 6-18 évvel a diagnózis előtt kimutatható a betegség.