Ma a szoftverfejlesztés mellett a biotechnológia az a terület, ahol a kutató egy remek gondolat segítségével akár kevés pénzből is nagyot alkothat. Dr. Szakács Gergely  – jelenleg az MTA Enzimológiai Intézetének tudományos főmunkatársa – két évvel ezelőtt rátalált „a nagy ötletre”, majd ösztöndíjat nyert a neves Európai Molekuláris Biológiai Szervezettől (European Molecular Biology Organization, EMBO), hogy itthon indítson laboratóriumot a megvalósítására.

A Nyugati Magyar Tudományos Tanács kezdeményezésére a hazai diplomások elvándorlását vizsgáló kutatást indított nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémia és a Forsense Kft. A felmérés előzetes megállapításai szerint a ma külföldön élő diplomások alig 40 százaléka tervezi, hogy egyszer hazatér. A hazai diplomások elvándorlását elemző tanulmány a jelenség okait is kutatja, továbbá más országok példáit figyelembe véve felvázolja egy magyar diaszpórapolitika lehetséges irányait, hogy a külföldön dolgozó magyar kutatók hálózata ne pusztán veszteségként, hanem erőforrásként jelenjen meg a hazai tudományos élet számára. A tanulmányból egyértelműen kiderül, hogy az uniós csatlakozás jelentősen felerősítette a kivándorlást, ám egyelőre úgy tűnik, csupán egyszeri hatással volt a képzettek migrációjára. A megkérdezettek kifejezetten magasan kvalifikáltak. Egynegyedük több mint egy tudományterületen szerzett végzettséget, 30 százalékuknak van PhD-je, 10 százalékuk kandidátus vagy habilitált, 4 százalékuk akadémiai doktor. A jogi, gazdasági és különösen a természettudományos végzettségűek nagyobb arányban próbálnak szerencsét külföldön, mint a bölcsész-tanári, az egészségügyi és az egyéb végzettségűek. A kiköltözés legfőbb motivációja a jobb fizetés, de fontos tényező a szakmai fejlődés lehetősége, sőt, a válaszadókat bosszantó magyar belpolitikai helyzet is. Külföldön a legtöbben megtalálják a számításaikat: jelenlegi munkahelyükön minden szempontból elégedettebbek, mint itthon voltak.   Arra a kérdésre, vajon hazatérnek- e egyszer Magyarországra, a válaszadók alig több mint 40 százaléka mondta, hogy így tervezi, közel 30 százaléka nyilatkozta, hogy nem kíván visszatérni, és nagyjából ugyanennyien voltak bizonytalanok. Egyébként a hazatelepülést tervezők egyharmada sem szeretne tíz éven belül visszajönni Magyarországra, s ezzel összhangban a válaszolók közel háromnegyede tartotta magára nézve igaznak azt a megállapítást, hogy „hosszú távra rendezkedtem be”. A kapott válaszok alapján arra lehet következtetni, hogy bár a kutatókat leginkább a fizetések emelésével lehetne Magyarországon tartani, önmagában ez nem elég. A diplomások itthon maradásához a kutatási szférát, az oktatást, az életkörülményeket, szinte az egész társadalmat érintő változásokra van szükség. S hogy ez nem lehetetlen, arra példaként állíthatjuk Finnország, Észtország vagy Írország esetét.   Az eddigi nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a magasan képzettek migrációja soha nem szűnik meg teljesen, a cél csak a folyamat keretek között tartása lehet. A magyar tudósok, szakemberek kivándorlása veszteség ugyan, de profitálhatunk is belőle. Az agyelszívás megfelelő kezelése már kis befektetéssel komoly hasznot hozhat Magyarországnak. A külföldi példák követése a megfelelő tanulságok levonásával elősegítheti a gazdaság, az oktatás és a kutatói társadalmi kapcsolatok fejlődését is.