Nem elég a hazatelepüléshez a magasabb fizetés
A külföldön dolgozó orvosok nem fognak hazatérni csak azért, mert emelkednek a fizetések. A Növekedés.hu szerint csak ez nem lesz elegendő.
Az Orvosi Hetilapban 2017-ben publikált kutatásból az is kiviláglott, hogy bár kimenetelkor az orvosok körülbelül negyede egészen rövid távra (kevesebb, mint 2 évre) tervezett, időközben jelentősen nőtt a hosszabb távot, sőt a végleges kint maradást tervezők aránya. Bár a visszatérést a megkérdezettek jelentős része akkor nem látta reálisnak, ahogyan az elvándorlásnak, a hazatérésnek sem a fizetés a legfőbb vagy az egyetlen oka.
Egy másik, a magyar orvostanhallgatók külföldi munkavállalási hajlandóságát vizsgáló tanulmány szerint, amelyet a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai végeztek, a külföldi munkavállalási motivációk közül a legmeghatározóbbak az egészségügyben uralkodó munkafeltételek, a nem megfelelő bérek, a magyarországi általános életkörülmények.
A visszatérési szándékokra vonatkozó válaszok elemzése pedig azt mutatta, hogy azt leginkább családi indokok motiválják, illetve az objektív munkakörülmények (infrastruktúra, fizetések, hálapénzrendszer megszüntetése) befolyásolhatják.
A fiatal generáció nem csak a hálapénzzel nem kíván együtt élni, de nemet mond a hosszú munkaidőre, a kockázatos infrastrukturális feltételekre is. Fontos számukra a munka és a magánélet egyensúlya, és a támogató kollegiális légkör. Ennek az is oka, hogy a KSH adatai alapján a 26-29 éves orvoskorosztályban kétszer több a nő, mint a férfi.
A kutatások 2017-ben készültek, de a lényeg nem változott: a pénz, a biztos megélhetés fontos, de nem minden. Különösen az esetleges hazatérés motivációi közül. Az általunk megkérdezett külföldön dolgozó magyar orvosok legalábbis sokkal több mindent mérlegelnek.
Judit és informatikus férje 2010-ben döntöttek úgy, hogy nyelvet tanuljanak és kipróbálják magukat külföldön. Lökést adott az is, hogy 2009-ben nettó 89 ezer forintot kapott volna itthon rezidensként, amit megalázónak tartott. Először Írországban töltöttek el egy évet, majd 2011-ben München mellett telepedtek le. Két kislányuk is Németországban született, a család minden tagja megkapta már a német állampolgárságot.
Amikor azt mérlegelik, hogy maradjanak vagy hazajöjjenek, náluk az első szempont, hogy mi a jobb a gyerekeknek. Ezt követi csak, hogy maguk a szülők hol tudják jobban elképzelni a következő évtizedüket, beleértve azt is, hogy kint vagy idehaza tudja-e magát Judit jobban elképzelni háziorvosként.
Ezzel kapcsolatban még csak most kezdte el felmérni a hazai viszonyokat, azt azonban látja, hogy a fizetésből talán ki lehet jönni (főként, hogy az adózás miatt férje itthon magasabb jövedelemmel számolhat). Ő kint jelenleg részmunkaidőben dolgozik, heti 22-25 órát, nem kell sem éjszaka, sem hétvégén ügyelnie, így a teljes állásért járó 5 ezer euró 75 százalékát, 3750 eurót kap bruttóban, ami körülbelül nettó 2 ezer euró (kicsivel több, mint 700 ezer forint).
Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy Magyarországon egyelőre sokkal szűkebb egy háziorvos kompetenciája, mint Németországban.
Ágnes most tett sikeres aneszteziológus szakvizsgát – Németországban. Ő már tudja, hogy egy ideig biztosan nem tér vissza Magyarországra, hiába tervezte így.
Mint mondja, úgy becsüli, az emeléssel körülbelül 550-600 ezer forint lenne a nettó fizetése Magyarországon aneszteziológusként az állami egészségügyben, ügyeletek nélkül. Ahol most dolgozik, ott ügyeletekkel átlagosan 5000-5500 eurót (1,8-2 millió forint) lehet hazavinni teljes állásban, és az sem utolsó, hogy bármikor át lehet állni részmunkaidősnek, akár a munkaidő 10 százalékára is.
A külföldi munkavállalás szakmailag is nagyon jó döntés volt. Németországban az orvosoknak nem kell kényszerű szakmai kompromisszumokat kötniük, minden eszköz, anyag, terápia elérhető, amire az adott páciensnek szüksége van.
Ezt nehéz lenne feladnia, miközben külföldről hazatért kezdő szakorvosként, aki a ranglétra alján áll, egy rigid közkórházi hierarchia-rendszerben kellene helytállnia. Ezért, bár egyébként szívesen dolgozna az állami szférában, a kötöttség és a kiszolgáltatottság miatt csak a magán-egészségügy volt számára realitás, amikor a hazatérésen gondolkodott, olvasható a Növekedés.hu-n.
