A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.
A szkizofrénia és egyéb pszichotikus állapotok kezelését az antipszichotikumok folyamatos szedése biztosítja. A terápia megszakítása relapszushoz vezet, az ismétlődő relapszusokban csökken a terápiás válaszkészség. A fenntartó kezelést a betegségbelátás hiányán kívül számos egyéb tényező is nehezíti. A hosszú hatású, un. depó készítmények a ritkább, jól kontrollált alkalmazással csökkentik ezeket a nehézségeket, miközben az egyenletesebb plazmaszint biztosításával, az alacsonyabb dózis lehetőségével a mellékhatásokat is mérséklik. A beállítás mégis sokszor késik, mert a pszichiáternek nemcsak a betegét, hanem saját magát is meg kell győznie az injekciós kezelés előnyeiről.
A delírium a súlyos betegségek közönséges szövődménye, az ellátásával kapcsolatos zavar pedig a modern orvoslás elégtelenségének tünete. Az orvosok és a szakszemélyzet részéről nem ritka a felkészületlenségből fakadó hárítás.
Az antipszichotikumok dózisekvivalenciájának koncepciója sok szempontból fontos. A klinikai gyakorlatban gyógyszerváltás, valamint kombinációs terápia esetén egyaránt szükség van ilyen jellegű információra.
Típusos és atípusos antipszichotikumok nagy számban érhetőek el világszerte, számos terápiás választási lehetőséget kínálva a pszichiáterek számára. Felmerül a kérdés, hogy miként viszonyulnak egymáshoz a hatékonyság és mellékhatásprofil szempontjából.
Áttekintjük azokat az állapotokat, amikor indokolt a prolaktin koncentrációjának meghatározása, valamint kitérünk azokra az élettani állapotokra és a mérési sajátosságokra, amelyek döntően befolyásolhatják a mért eredményt.
Múlt hónapban valami egészen különleges történt az Egyesült Államok valamennyi oktató kórházában: a fiatal internisták 16 óra munka után hazamentek aludni. Évtizedes viták után, szinte minden nagy orvosi szervezet ellenkezése dacára és a rezidens programok vezetőinek 79 százaléka tiltakozása ellenére új szabályok születtek, amelyek megtiltották, hogy az elsőéves rezidensek 30 óránál többet dolgozzanak egyhuzamban. Végül mégis győzött az ésszerűség – gondolták azok, akik már régóta harcoltak a változásért.
Delirium gyakran alakul ki kritikusan súlyos betegekben, és ez nagymértékben rontja az életben maradási esélyeket. A kolineszterázbénító rivastigmin hatása a deliriumra.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?