A depresszió mára a világ második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegségévé vált, ám csak a páciensek töredéke jut adekvát ellátáshoz. Az innovatív gyógyszeres és agyi stimulációs terápiák mellett a korai beavatkozásokra, valamint az életmódon és reziliencián alapuló megelőzésre lenne szükség.

Az InfoRádió Aréna című műsorának vendége volt Müller Veronika, az MTA doktora, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika igazgatója.

Az autizmus spektrum zavar olyan idegfejlődési állapot, amelyben a társas interakciók, a kommunikáció és az érzékszervi ingerek feldolgozása eltér a megszokottól. Egy friss kutatás szerint az egyik altípus csökkent agyi kommunikációval (hipokonnektivitás), míg a másik fokozott hálózati kapcsolódással (hiperkonnektivitás) jár.

A Cell folyóiratban megjelent eredmények új terápiás megközelítések előtt nyithatnak utat, beleértve az autoimmun betegségek kezelésében bevált módszereket, valamint olyan diagnosztikai eljárásokat, amelyek segíthetnek azonosítani, kik profitálhatnak leginkább e kezelésekből.

A mikrobiom egészségben és betegségben betöltött szerepéről egyre több adat lát napvilágot. A gazdaszervezet és mikrobák közötti interakciók vizsgálata intenzív kutatási célponttá vált az utóbbi években, mind gasztroenterológiai, mind más szervrendszerek betegségeiben.

A betegség komplex kezelése megköveteli a páciens életmódváltását és pszichés támogatását, emellett fókuszba helyezi a hatékony fájdalomcsillapítást, a kieső exokrin és endokrin funkciók pótlását, valamint a szövődmények kezelését.

Hantavírus-fertőzést igazoltak Romániában az egy partiumi betegnél, a magyar egészségügyi miniszter szerint itthon nincs ok pánikra.

Amerikai kutatók megállapítása szerint a mediterrán étrend kedvező hatásai részben olyan apró, mitokondriális eredetű fehérjéknek köszönhetők, amelyek eddig rejtve maradtak a tudomány elől.

A szakértők szerint egyáltalán nem túlzás Parkinson-pandémiáról beszélni a leggyorsabban terjedő neurológiai betegséggel kapcsolatban.

A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.