Semmelweis-napra leszerelik a kórházi arcfelismerő rendszereket
Hegedűs Zsolt leendő egészségügyi miniszter az RTL Híradónak azt mondta, nemcsak a tánca miatt akar világhírű lenni, hanem az egészségügy megreformálása miatt is.
Július 1-jére, vagyis Semmelweis-napra leszerelik a kórházi arcfelismerő rendszereket – ígérte az RTL Híradóban a leendő egészségügyi miniszter, Hegedűs Zsolt.
Úgy fogalmazott, nemcsak a tánca miatt akar világhírű lenni, hanem a magyar egészségügy megreformálása miatt is. Azt mondta, folyamatos egyeztetést ígér a társadalommal a tervezett intézkedésekről, és arról is beszélt, hogy az egészségügyi dolgozók ezután a nyilvánosság előtt is megfogalmazhatják kritikájukat.
Akkor végzem jól a dolgomat az egészségügyi minisztériumban, ha a lakosság azt fogja látni, hogy a különböző kórházi igazgatók, vezetők, osztályvezetők, orvosok is nyilakoznak, el tudják mondani a problémájukat. Természetesen ez megfelelő keretrendszerbe lesz öntve, úgy, mint bármelyik másik fejlett egészségügyi rendszerben. De az őszinteség lesz a kötelesség, és nem a kockázat – fogalmazott.
A hibáztató egészségügyi kultúra helyett tanuló egészségügyi kultúrát szeretne meghonosítani Magyarországon.
Az arcfelismerő rendszerről azt mondta, hogy „az a metódus, ez a fajta rendőri típusú irányítási modell, amit Pintér Sándor alatt elindítottak, abszolút járhatatlan”. Szerinte „aki így gondolkodott, az nem érti meg az egészégügyben dolgozóknak a szemléletét”.
Arról is beszélt, hogy az egészségügyben a minőségi mutatók mérése, a hitelesítése és publikálása az egyik legfontosabb egy egészségügyi reformhoz: ha én transzparensen ezeket a minőségi adatokat bemutatom, az önmagában egy olyan nyomást gyakorol a döntéshozókra – tehát rám is –, hogy az elindítja azt, hogy a társadalom föleszmél, és rájön arra, hogy igen, most nekünk kell ide még egy mentőállomás. Ez önmagában elindítja azt a közös gondolkodást a társadalommal, amivel ők is részesei lesznek a reformnak, és akkor a reform nem szitokszó lesz.
A Magyar Orvosi Kamara elöke, Álmos Péter szerint ha megtörténnek az első, „nemcsak szimbolikus, hanem költségvetési beruházást nem feltétlenül igénylő, de a munkavállalók igazságérzetét rendbetevő intézkedések, azok azért már egy bizalmat jelenthetnek az egészségügyi dolgozók felől is, hogy itt a későbbiekben történik érdemi, nagyobb lélegzetvételű intézkedés, reform”. Szerinte az egészségügy jelenleg annyira rossz, hogy évek munkája kell ahhoz, hogy a betegek számára is látványosak legyenek a változások.
