A táplálásterápia a modern, bizonyítékokon alapuló orvosi ellátás alapvető eleme, amelynek célja az egyén aktuális igényeihez igazított energia- és tápanyagszükséglet biztosítása. Napjainkban a komplex betegellátás alapvető részét képezi; a mortalitási valamint morbiditási mutatókra gyakorolt hatása messze túlmutat a klasszikus értelemben vett “alultápláltság” rendezésén. Nemzetközi ajánlások és irányelvek hangsúlyozzák, hogy a nem megfelelő tápláltsági állapot már a betegségek korai stádiumaiban befolyásolja a prognózist, növeli a szövődmények előfordulását és rontja az életminőséget. Az alapellátásban dolgozó egészségügyi szakemberek kulcsszerepet töltenek be a veszélyeztetett betegek azonosításában, a táplálásterápia indikációjának felállításában és a hosszú távú gondozásban.

A 2-es típusú cukorbetegség szövődményei révén rokkantságot, korai halálozást okozó betegség. Az egyre növekvő számú cukorbeteg komplex ellátásában egyre nagyobb felelősség hárul a háziorvosi praxisokra. 

A pitvarfibrilláció (PF) előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával exponenciálisan növekszik, miközben az időskorú pitvarfibrilláló betegeknél a stroke rizikója fokozott.

Az alvászavar számos negatív következménnyel jár: rontja az életminőséget, hangulatzavarokat és nappali álmosságot okoz, kognitív teljesítményromláshoz vezet, valamint jelentős gazdasági teherrel jár.

A daganatos betegségek kezelése során ma már nem elegendő cél csupán a túlélés biztosítása – legalább ilyen fontos a betegek funkcionális állapotának és életminőségének megőrzése. Az onkológiai prehabilitáció és rehabilitáció három alappillére multidiszciplináris együttműködést igényel.

A szerző a szisztémás autoimmun kórképek és a daganatok összefüggéseit, valamint kapcsolatukat tárgyalja.

A születéskor várható átlagos élettartam kitolódásával, a Föld lakosságának elöregedésével egyre nagyobb jelentősége van a geriátriai onkológiának, mivel a daganatos betegek 2/3-a 65 év feletti.

A segítségnyújtás és a tápláltsági állapot javítása leghatékonyabban úgy tud megvalósulni, ha a beteg állapotát megértjük, az állapot kialakulásához vezető útját megismerjük, és ezek alapján tervezzük meg a személyre szabott, egyéni tűrőképességeit szem előtt tartó táplálásterápiát.

Valójában az elhízás számos kóros állapothoz és a mortalitás emelkedéséhez kapcsolódik. Közelebbről, a túlsúly és az elhízás jól ismert rizikófaktorok számos gasztrointesztinális (GI) betegségben, mint a funkcionális GI betegségek, a gyulladásos bélbetegségek (IBD), a hasnyálmirigy-gyulladás és a GI rák.

Az elmúlt évtizedekben sokan és sokszor szorgalmazták az egészségtan bevezetését a nemzeti alaptantervbe, ha ez megvalósult volna, valószínűleg a szűréseken is lényegesen többen vennének részt.