A neurológiai betegségek világszerte a halálozás és tartós fogyatékosság vezető okai között szerepelnek [1]. A Parkinson-kór (Parkinson’s Disease; PD) napjainkban a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, melynek prevalenciája 1990 és 2015 között mintegy megkétszereződött. A tendencia sajnos változatlan, és becslések szerint 2040-re a PD-ben szenvedők száma világszerte meghaladja majd a 12 milliót [2].
A demenciaszindróma más tünetektől való elkülönítése mellett a degeneratív demenciák tüneti elkülönítése nehézséget jelent a klinikai gyakorlatban. A demencia ellátása interdiszciplináris feladat, a diagnosztikai kritériumrendszerek alkalmazása több szakma együttműködését igényli. A biomarkerek hozzáférése korlátozott, gyakran költségesek, emiatt különösen fontossá válik a kognitív, a neurológiai és a pszichiátriai tünetek pontos felmérése.
A sokkoló pénzügyi nehézségek, így a munkanélkülivé válás vagy a korábbi megtakarítások elvesztése is hozzájárulhat a demencia kialakulásához az Index szerint.
Az idősödéssel bekövetkező funkciócsökkenés, a betegségek okozta nehézségek, az önellátás, a segítségre szorulás, a segédeszközök és a modern technika nyújtotta segítség témakörét járja körül Boga Bálint összefoglalója.
A 65 és főleg a 80−85 év feletti korosztály jelentős részét a több társbetegség jelenléte, a valamilyen mértékű kognitív hanyatlás, a jelentős számú gyógyszer szedése, a túlgyógyszerelés és ezzel jórészt összefüggésben a frailty szindróma kialakulásának veszélye jellemzi.
Szakemberek részletesen megfigyelték, monitorozták olyan művészek művészetének alakulását, akik Alzheimer-kórosak lettek. Több esetben észlelték, hogy a művészi motiváció és tevékenység a kór még előrehaladottabb fázisában is megmaradt, azonban gyakran annak jellegében változások következtek be. Ez adott indíttatást különböző művészetek felhasználására palliatív céllal.