Az Egészségügyi Minisztérium leendő vezetője egy olyan koherens, szakmailag felépített, és valódi rendszerelméleti gondolkodást tükröző víziót vázolt fel miniszterjelölti meghallgatásán, amely a magyar politikában ma még inkább kivétel, mint szabály.
Az ellátás során gyakran találkozhatunk olyan betegekkel, akik a jól ismert egészségügyi kockázatok ellenére sem szoknak le valamilyen okból a dohányzásról. Bár továbbra is a hagyományos cigaretta a legelterjedtebb, ezzel párhuzamosan egyre népszerűbbé válnak az alternatív, dohány- és/vagy nikotintartalmú termékek. Ebben a környezetben az egészségügyi tanácsadásban egyre fontosabb kérdés, hogy ezek az alternatívák valóban mérséklik-e a toxikus anyagoknak való kitettséget, és hogy a vonatkozó bizonyítékok miként kommunikálhatók felelősen az érintettek felé.
A háziorvoshiány világszerte, így hazánkban is súlyos kihívása az egészségügyi alapellátásnak. Az ápolóasszisztált telemedicina alkalmazása során a szakápoló kompetenciahatárai szélesebbek a megszokottnál; nemcsak a közvetlen betegellátásban, hanem a hosszú távú betegvezetésben is.
Jól mutatja az obezitás epidemiológiai jelentőségét, hogy bár az elmúlt években összességében a szív- és érrendszeri halálozás csökkent, az elhízáshoz köthető szív- és érrendszeri mortalitás közel duplájára emelkedett.
A dohányzás okozta egészségkárosodás megítélésében az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb szemléleti fordulata a cigaretta és a nikotin fogalmának szétválása volt. Ez a szétválasztás tette lehetővé történetileg a nikotinpótló terápiák megjelenését.
A rák világnapja alkalmából szervezett figyelemfelhívó szakmai szimpóziumot a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Tüdőgyógyászati Tanszéke és az Összefogás a hörgőrák megelőzésért Alapítvány.