Idős, törékeny, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén az egyes NOAC szerek alkalmazása változó módon befolyásolta a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a major vérzés (MB) kockázatát. Az apixaban és a rivaroxaban a stroke/SE alacsonyabb kockázatával társult, warfarinnal összehasonlítva. Továbbá, az apixaban és a dabigatran a MB alacsonyabb, a rivaroxaban pedig magasabb kockázatával társult, mint a warfarin. Továbbá az apixaban alacsonyabb stroke/SE kockázattal társult, mint a rivaroxaban. Az idős, törékeny CMS Medicare populációban valamennyi NOAC csökkentette a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát warfarinnal összehasonlítva.
A PLOS Medicine folyóiratban jelent meg az Imperial College London kutatóinak tanulmánya, amelynek eredményei szerint a 2019-es koronavírus világjárvány több szempontból rövidítette meg az életet, mint korábban gondoltuk.
A Covid–19-világjárványt okozó SARS-CoV-2 vírus a súlyos akut légúti tünetek lezajlását követően a betegek jelentős százalékánál hónapokig, de akár 1 éven túl is fennálló panaszokat képes okozni.
A perifériás idegrendszeri érintettség jeleként gyakori tünet a neuropátia, mely az újonnan diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegekben gyakran már a betegség felismerésekor jelen van. Neurofiziológiai vizsgálattal a betegség már a korai stádiumban, klinikai tünetek nélkül is kimutatható.
A diagnosztika és a terápiák robbanásszerű fejlődése mára lehetővé tette, hogy önálló betegszervezete legyen a tüdőrákos betegeknek. Míg néhány évtizede a túlélés maximum egy év volt, mára akár 5-10 év is lehet.
Az immunonkológia egyik „legkeresettebb hírességei” a tumort infiltráló limfociták. A sejtes összetevők meghatározásán túl fontos a tumor mikrokörnyezetében zajló, a tumort infiltráló limfocitákra gyakorolt hatások együttes értelmezése. A klinikai gyakorlatban alapvető a tumort infiltráló limfociták prognosztikai és prediktív biomarkerként való azonosítása.