A WHO statisztikája szerint jelenleg a világon 422 millió ember él cukorbetegséggel. Évente mintegy 1,5 millió ember halála köthető össze ezzel a betegséggel, de e mellett a cukorbetegség okozta szövődmények jelentős, és tartós egészségkárosodást és gazdasági károkat okoznak a betegek jelentős részének.

Poszt-Covid-szindrómban – a gyógyszeres kezelés mellett – elengedhetetlen terápiás beavatkozás a komplex pulmonológiai rehabilitáció.

A neuropátiában szenvedő betegek diagnosztikája, terápiája és gondozása különleges kihívást jelent az egészségügyi személyzet számára. A nehézségek abból származnak, hogy igen nagy betegpopulációt érint, és a részletes patomechanizmus nem tisztázott, ezért gyakran megfelelő oki terápia sem áll rendelkezésre.

A családorvosi gyakorlatban a perifériás neuropathia a leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik, ugyanakkor számos megjelenési formája miatt kihívást jelenthet felismerése és adekvát értékelése. A cukorbetegség szisztémás szövődményeként előforduló disztális szimmetrikus polyneuropathia a leggyakoribb forma, mellyel gyakran találkozunk az alapellátásban. 2-es típusú diabetesesekben gyakran már az alapbetegség felismerésekor kimutatható, sőt fennállhat az 1-es típusú diabetes kimutatásának időpontjában is.

A diabeteses neuropathia a cukorbetegség leggyakoribb szövődménye. A betegség a betegek életminőségét, munkaképességét jelentősen ronthatja. A korai diagnózissal és kezeléssel a leggyakoribb, legsúlyosabb szövődményét, a diabeteses lábat, illetve a nem traumás lábamputációk számát lényegesen csökkenthetjük.

Míg az elmúlt évtizedekben betegeink többnyire COPD-ben szenvedő vagy tbc-n átesett betegek voltak, napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kap a tüdőtranszplantáltak, a tüdőfibrózisos és a malignus tüdődaganatos, valamint a covidos betegek rehabilitációja.

Szakemberek részletesen megfigyelték, monitorozták olyan művészek művészetének alakulását, akik Alzheimer-kórosak lettek. Több esetben észlelték, hogy a művészi motiváció és tevékenység a kór még előrehaladottabb fázisában is megmaradt, azonban gyakran annak jellegében változások következtek be. Ez adott indíttatást különböző művészetek felhasználására palliatív céllal.

Az epilepsziás betegek 66−75%-a tartós remisszióban van. A generalizált formakörbe tartozó esetek több mint 80%-a remisszióba kerül az első antiepileptikum beállítását követően, míg a fokális felnőttkori epilepsziában lényegesen rosszabb a prognózis, itt műtéti megoldást is fel kell vetni.

Fáradtság, fejfájás, ingerlékenység, koncentrációs zavar, izzadás – a tünetek hátterében éjszakai légzéskimaradás is állhat.

Egyre több a bizonyíték arra, hogy az időben megkezdett fájdalomcsillapítás nemcsak a betegek életminőségét, hanem a túlélésüket is javítja. Ennek ellenére a daganatos betegek gyakran nem, vagy csak betegségük előrehaladott szakaszában jutnak hozzá a megfelelő fájdalommentességet biztosító morfinszármazékokhoz.