Ha egy fiatal betegnél, közvetlenül Streptococcus-fertőzés után hirtelen bőrkiütés és ízületi duzzadás alakul ki, akkor lehet, hogy a psoriasis sajátos formájával állunk szemben – hangzott el egy németországi belgyógyászkongresszuson.   Egy egészséges 18 éves nő hajas fejbőrén torokgyulladást követően kiütések jelentek meg. A piros felszínű bőr a homloktól a tarkóig hámlott. Nemsokára a test egész területén jelentkeztek pontszerű, vörös, ekcémás kiütések. Háziorvosa szteroiddal (kortizonnal) kezelte, a terápia befejezésekor azonban állapota rosszabbodott.   Négy héttel az első tünetek megjelenése után bal térde fájni kezdett és kipirosodott. Sebészhez fordult, akitől nem szteroid gyulladásgátlót (diclofenacot) kapott. Ez csak ideigóráig segített, fájdalmai egyre erősödtek, végül már lábra állni sem tudott. Közben időről időre akár 38,5 °C-os láza lett, térdízületében pedig folyadék szaporodott fel.   A laboratóriumi vizsgálatok során a gyulladásos paraméterek értékeit erősen emelkedettnek találták, a reumafaktor és a HLA-B27 antigén viszont negatív volt. Folyamatosan nőtt ugyanakkor az antisztreptolizin- titer.   A térdízületet megcsapolásakor távozó folyadék zavaros, de steril volt, tele leukocitákkal. A mikrobiológiai eredmény megérkezéséig a beteg intravénásan penicillin G-t kapott. Ennek ellenére arthritise tovább rosszabbodott, sőt, már a kis ujjízületei is fájni kezdtek.   A bőrelváltozásokat a bőrgyógyászok psoriasis capitisnak, illetve psoriasis guttatának kórismézték. Utóbbit streptococcus szuperantigének (SPEA és SPEC) válthatják ki és elsősorban fiataloknál fordul elő. A szuperantigén a CD4 T-sejtek aktivációjához és proliferációjához vezet. A nő ezután antibiotikum- védelemben napi 50 mg prednizolont kapott, heti 15 mg methotrexattal kiegészítve. E kezelés hatására láza azonnal megszűnt, klinikai tünetei gyorsan javultak. Egy hét elteltével elhagyhatta a kórházat, kortizonadagját pedig fokozatosan csökkenthették.

Nyelvi csodák A törzsi élet szabályai sokszor megkövetelik a testékszerek használatát, a maja indiánok emiatt általában a nyelvüket, az eszkimók és egyes dél-amerikai törzsek tagjai az ajkukat szúrják át és díszítik kövekkel, csonttal vagy fával. A nyugati kultúrában más az ok, a cél és az alapanyag, de a mellékhatások és szövődmények ugyanazok. Ékszert – az ajkaktól a nagyajakakig – a test bármely pontjára lehet helyezni. A szájüreg a legnépszerűbb területek közé tartozik. Intraoralisan leggyakrabban a nyelven – dorsoventralisan vagy dorsolateralisan –, a nyelvféken, illetve a nyelvcsapon; perioralisan pedig az ajkakon, az ajakpír határán (a sulcus labiomentalisban) találkozhatunk a súlyzó, bogyó vagy gyűrű alakú ékszerekkel. A jó minőségű, allergiás reakciót nem okozó piercingek 14 vagy 18 karátos aranyból, titániumból vagy nióbiumból készülnek. Már az ékszer behelyezése sem veszélytelen, hiszen a választott területet át kell szúrni, ami a vérzés és az idegkárosodás veszélyével jár, különösen a gazdag ér- és idegellátású nyelven. Az idegek sérülése pedig szenzoros vagy motoros zavart okozhat. A nem kellően steril eszközökkel végzett beavatkozással átvihető a hepatitis, a tetanusz, a HIV- és egyéb fertőzések is. A rossz minőségű anyagból (például ezüst-bevonatú sárgarézből) készült ékszer erősen allergizálhat. Behelyezés után is a nyelvpiercing okozza a legtöbb problémát. A nyelv természetes duzzadása normális esetben pár nap alatt elmúlik, de a beszéd, a rágás és a nyelés addig rendkívül nehéz. Előfordulhat torokfájdalom, a regionális nyirokcsomók megnagyobbodása és érzékennyé válása, valamint a garatreflex időleges károsodása. A nyelvduzzanat mérséklésére legalkalmasabb a tengeri sós oldattal történő öblögetés. Az esetleges lokális infekciók már nagyobb körültekintést igényelnek: eredményesen kezelhetők klórhexidines öblítéssel, a seb kitisztításával, súlyosabb esetben szisztémásan adott antibiotikummal. A gingiva is sérülhet, ha az ékszert viselője sokat mozgatja a szájüregben, és így az ínyhez dörzsöli.