Élő szerv sejtaggregátum-nyomtatással Forgács Gábor, a Missouri Egyetem Fizikai és Biológiai Tanszékének professzora lapzártánkkor, május 15-én este a Collegium Budapest, a Magyar Hírlap és a Medical Tribune közös szervezésében arról tart előadást, vajon melyek a reális lehetőségei annak, hogy az általa kifejlesztett sejtaggregátum-nyomtatással élő szerveket lehessen előállítani. Munkájáról Mezei Márkkal és dr. Nagy Judittal mindhármuk törzshelyén, a Fény utcai Auguszt cukrászdában beszélgetett. Három évig biológiát tanult, majd Szentgyörgyi Albert munkásságának utolsó helyszínén, a Woods-Hole-i Marine Biology Laboratoryban 1992-ben elvégezte a kevés kiválasztott számára hozzáférhető embriológiai kurzust. Miért? – Akkoriban a biológiai fizika hatalmas fejlődésnek indult. Rendkívüli módon megragadott Malcolm Steinberg tézise az embrionális szövetek folyadékszerű viselkedéséről, amelyet már 1963-ban ismertetett a Science hasábjain. Segítene egy példával? – A folyadékcseppek adott térfogat mellett a gömb alak felvételével próbálják minimalizálni felületüket, csakúgy, mint az embrionális sejtek csoportjai. Az olaj- és a vízcsepp egymás mellett csak úgy fér meg, hogy az olaj körbeöleli a vizet. Megfelelő körülmények között a csirkeembrióból kivont szövetek is hierarchikus sorrendben „folynak egymás köré”: legbelül helyezkedik el a neurális retina, majd a máj, a szív, a pigmentális epitheliális sejtek, végül pedig – legkívül – a végtagsejtek következnek; a rendező elv ismét a kohezív tulajdonság. Az embrionális fejlődés normális menetében ez a „sorting” nevű morfogenetikai folyamat, amikor az egyik sejttípus elválik a másiktól, majd az eltérő kohéziós erőkön alapuló mintázatképződés (pattern formation) során az embrió elnyeri végső szerveződését, alakját.