Már a 80-as években is azokkal a problémákkal küzdött a magyar egészségügy, mint amikkel ma is. Orosz Éva közgazdász írását az Abcúg szemlézi.

A cikk első részében összefoglaltam a hálapénzrendszer tulajdonságait, a hálapénz fajtáit, az általa okozott károkat és a jogi szabályozási környezet ellentmondásait. A második részben érdemi visszaszoríthatóságának feltételeivel foglalkozom.

Aki hálapénz-szakértőnek kiáltja ki magát, az bizonyosan nem marad munka/téma nélkül. Legalábbis eddig így tűnt, mert a hálapénzrendszer a betegek, az orvosok és a politika ki nem mondott, de ciklus-, sőt, rendszerfüggetlen konszenzusán alapult: rossz, káros, de nélkülözhetetlen, így csendben tűrjük, használjuk.

Az igazságügyi minisztertől kért tájékoztatást a ReSzaSz az utólag elfogadott hálapénz jogbizonytalanságának rendezése kapcsán.

A paraszolvencia kifejezés szinonimájaként hazánkban leggyakrabban használt hálapénz fogalmat az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének 1957-es Küldöttgyűlésén írják körül először – idézi fel áttekintésében a Világgazdaság.

Majdnem 17 milliárd forintot költött borravalóra, illetve hálapénzre tavaly a lakosság a KSH Háztartási Költségvetési és Életkörülmény Adatfelvétele szerint – számol be a VG.hu.

Mi a hasonlóság és mi a különbség a hálapénz (parasolventia) és az orvosválasztásra fordított hozzáfizetés (copayment) között? – teszi fel az orvos szerző cikkében a kérdést a NOL-on.

Az alkoholporok új márkáját engedélyezték az Egyesült Államokban; az italba keverhető vagy ételre szórható alkoholpor-család ősztől lesz kapható a kereskedelemben.

Az egészségügyiek hagyományos hálapénze a munkaszabályok változása miatt megnyitja az utat az egyetemi oktatók borravalózásához is – tűnik ki a stop.hu írásából.

Sem az államtitkár, sem az intézményfenntartó nem adott útmutatást, mitévők legyenek a felülről vezérelt kórházak és rendelők vezetői a hálapénzzel – írja a hvg.hu.