Nem is oly régen, alig néhány lapszámmal ezelőtt Jules Maigret joviális alakjának megközelíthetetlen krimitörténeti magaslatáról írtunk e hasábokon, s egyszersmind futólag szót ejtettünk a kortárs észak-európai detektívregények minőségi felhozataláról is. Az 1954-es születésű norvég írónő, Karin Fossum e vonulat egyik legkiválóbb képviselője, s hozzá krimijeinek főalakja, Konrad Sejer felügyelő éppenséggel a francia nyomozó távoli rokonságából való férfiú. Mert ha tán az özvegyember Sejer nem képes is oly kedélyes hangot megütni, mint mackós alkatú, impulzív párizsi kollégája, ám az empátia és az elmélyülésre való fejlett hajlam nyilvánvalóan közös vonás e két markáns regényalakban. S jobban meggondolva, még nyomozásaik között is kimutatható némi atyafiságos kapcsolat, hiszen Maigret rendőri kiruccanásainak gyakori terepe a zárt kisközöség, az egymást jól ismerő, egymással meghitten családias, vagy épp meghitten ellenséges viszonyt ápoló, s – ami a fő! – közös titkaikat a jövevény elől elrejteni próbáló vidékiek csoportja, egyegy városka vagy halászfalu állig begombolkozott lakossága.   Rendszerint ilyen kisvilágban tevékenykedik Karin Fossum rokonszenves kreatúrája is, s éppenséggel Ne nézz vissza című regénye is egy ilyen közösségbe vezeti a kandi olvasót. Itt, Norvégia rendezett, tiszta s barátságosságában is puritán tájain zajlik a nyomozás egy fiatal lány erőszakos halálának ügyében, ám a szálak a múlt rejtett és iszonyt keltő titkaihoz nyúlnak vissza. Nem vadromantikus vagy gótikus rémtettekhez, hanem a mindennapok reális, sokak számára tapinthatóan fájdalmas eseményeihez: a családon belüli brutalitáshoz, az elszenvedett erőszak maradandó külsérelmi és kitörölhetetlen lelknyomaihoz. És a gyermekgyilkosság felkavaró rettenetéhez, mely bűntípus roppant kényes témáját mesterien tárja fel az írónő.   A Ne nézz vissza másik főszereplője a tanúvallomásokból és a nyomozás egyéb információiból kirajzolódó áldozat, a környezetének majd’ minden tagjára rendkívüli hatást gyakorló, erős és koraérett kamaszlány. Kisugárzása, vonzereje, lényének nem hétköznapi izgalmassága érzékletesen bomlik ki Fossum remekül jelenetezett regényéből, s nem kevésbé eleven portrésorozattá rendezi a szerző a mellékalakok panoptikumát: a gyermekien ártatlan, ám egyszersmind a kislányokhoz vonzódó Down-kóros falubéli férfi, az áldozat billenékeny egójú, folytonos tetszésre áhító nővére, egy a lányától eltiltott, végzetesen lezüllött apa, s mind a többiek – tanúk, bűnösök és áldozatok elegyest. S mindehhez persze itt van nekünk maga az érzékeny lelkű, a nyomozás fejleményeit a saját életéből, élményeiből, nyomasztó és felemelő emlékeiből értelmező apa és nagyapa, Konrad Sejer felügyelő, aki – hasonlóan legendás elődjéhez – nemigen mutat hajlandóságot az ítélkezésre. Befelé forduló és merengő alkat, s fél lábbal persze ki is lóg az egész nyomozósdiból – mint minden igazán jelentős krimialak. Scolar, 2009, 348 oldal, 2950 Ft