Miniszterek patthelyzetben Az aluszékony, a westernharcos, a nagyasszony és az apparátcsik – így jellemzi Kéri László az elmúlt öt év egészségügyi minisztereit. Lapunk három politológus segítségével az egészségügyi döntéshozók kommunikációját elemezte. Az egészségügy a politikai napirendben hátrasorolódik, az embereket foglalkoztató témák között viszont nagyon előkelő helyen áll – mutat rá az egészségügyi miniszterek kommunikációját meghatározó alapvető ellentétre Kiszelly Zoltán politológus. Kéri László véleménye szerint Mikola István tagadhatatlanul eltökélt volt: „Egy westernharcos módjára pattant a lovára, és onnan lövöldözött; erős kisugárzással rendelkezett, amit Gógl Árpádról, az Orbán-kormány első miniszteréről nem lehetett elmondani. Néha már attól féltem: úristen, elalszik a saját interjúja közben!” Csehák Judit, a nagyasszony egészen másfajta kommunikációs szemléletet testesített meg: tudta, hogy szüksége van társadalmi befolyásra is, s ezt a média révén képes volt megszerezni. Csak stratégiai kérdésekben nyilvánult meg, egyébként rejtőzködött a nyilvánosság elől. Kökény Mihály viszont igazi apparátcsik. Számára teljesen mindegy, mit mondanak az orvosok. „Mögöttem a párt, a kormány” – ez tükrözi gondolkodásmódját, véli Kéri László. Kiszelly Zoltán is úgy látja, a jelenlegi miniszter személye szinte közömbös, mert a legfontosabb döntések nem Kökény Mihálynál, hanem Medgyessy Péternél születnek. Csehák Judit helyzete kicsit más volt, ő nem kötődött annyira az MSZP-hez, személye az SZDSZ számára is elfogadhatóbb volt. Amíg Csehák Judit előtt tekintélye és kapcsolatrendszere miatt az ajtók nyitva álltak, addig a jelenlegi miniszternek előbb kopogtatnia kell: „Itt vagyok” – fogalmaz Kéri László. Kiszelly Zoltán szerint Kökény szerepe némileg hasonló Mikola Istvánéhoz, ám azzal a különbséggel, hogy Mikola személyisége és törekvései nagyon is beleillettek az orbáni képbe, a Fidesz határozott társadalompolitikai elképzelésébe. Teljes harmóniát látott az akkori miniszterelnök és minisztere között, még határozott fellépésük is ezt sugallta – véli a politológus. Gógl Árpádot úgy jellemezte, nem tartja véletlennek, hogy menesztése végül egy kommunikációs bakin múlott, elfelejtette a százezer forintos bérjuttatásnál hozzátenni a bruttó kifejezést. Valójában ennek mélyebb oka volt: nagyon lassan haladt az egészségügy átalakítása – értékel Kiszelly Zoltán.