A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia. 

Ahhoz, hogy minél pontosabb diagnózist lehessen felállítani, a lezajlott rohamot minél nagyobb pontossággal kell rekonstruálni, így az anamnézis, különösen a heteroanamnézis és a provokáló tényezők felderítése kiemelkedő jelentőségű.

Az epilepszia komplex gondozása számunkra szerencsére mindennapos gyakorlat. Egy komplex teamben dolgozunk, amelynek tagjai a neurológusok mellett gyógypedagógusok, pszichológusok és neuropszichológusok. Közhelyszámba megy az a maimonidészi mondás, hogy mi nem a betegséget, hanem a beteget kezeljük, aki szenved tőle. Mégis fontos kiemelni, különösen egy olyan komplex, a fejlődésre, és ezen belül a személyiségfejlődésre ható betegség esetén, mint az epilepszia.

A velőcsőzáródási rendellenességek közel 80 %-a megelőzhető pre- és perikoncepcionális folsavpótlással. Kérdés, hogy a teherbeesést megelőzően mikor érdemes elkezdeni a folsav-szupplementációt és mekkora a javasolt dózis.

Az epilepsziás rohamokat számos, változatos megjelenésű, nem epilepsziás eredetű paroxysmalis jelenségtől kell elkülönítenünk. Ezek közül a legfontosabbak: syncope, pszichogén nem epilepsziás roham, migrén, TIA, transiens globális amnézia és egyes parasomniák.

A fejfájás a leggyakoribb panaszok közé tartozik. Kóreredet szempontjából önálló fejfájásokat és más betegségek következtében megjelenő (tüneti) fejfájásokat különítünk el. Az önálló fejfájások a szerkezetileg ép idegrendszer működészavarának következtében alakulnak ki; legfontosabb képviselőjük a migrén.

A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka, heterogén etiológiájú, gyermekkori indulású epilepsziabetegség. A rohamok kezelését a terápiarezisztencia, a következményes kognitív hanyatlás, valamint az egységes terápiás elvek hiánya is nehezíti.

A neuropátia a perifériás idegrendszer normál működésének megváltozása, melyet valamilyen befolyásoló tényező okoz. Számos tényező és meglévő betegség is okozhat perifériás neuropátiát, de a betegség kialakulásának második leggyakoribb oka az alkohol. Magyarországon a felnőtt lakosság 21,3 százaléka alkoholbeteg vagy magas kockázatú ivó. Az alkohol elhagyása mellett életmódbeli változtatásokra is szükség van, rendszeres mentális és addiktológiai gondozás szükséges, ideértve az önsegítő csoportokba való irányítást mind a kliens, mind a hozzátartozók számára.

Az epileptológiai-genetikai felfedezések hatása széles körű – a szindrómák pontos diagnózisától és osztályozásától kezdve új gyógyszercélpontok felfedezéséig és ezen keresztül a betegségre irányuló terápiás stratégiák kifejlesztéséig.

Az epilepsziabetegség nem megfelelő kezelése jelentős mortalitási rizikót jelent. A farmakológiai terápia fokális rohamok esetén 57, míg generalizált esetekben 85 százalékban eredményez rohammentességet.