A depresszió mára a világ második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegségévé vált, ám csak a páciensek töredéke jut adekvát ellátáshoz. Az innovatív gyógyszeres és agyi stimulációs terápiák mellett a korai beavatkozásokra, valamint az életmódon és reziliencián alapuló megelőzésre lenne szükség.

A Chilében bevezetett, a magas zsírtartalmú, sóban vagy cukorban gazdag élelmiszereket célzó szabályozási csomag mérhetően csökkentette az iskolás gyermekek elhízásának kockázatát.

A prediabétesz hazánkban is aluldiagnosztizált és alulkezelt kórkép. Az alapellátásnak kiemelt szerepe van, hiszen a beteggel való találkozáskor felismerhetik a kockázati tényezőket, kezdeményezhetik a komplex szűrővizsgálat elvégzését.

A betegség komplex kezelése megköveteli a páciens életmódváltását és pszichés támogatását, emellett fókuszba helyezi a hatékony fájdalomcsillapítást, a kieső exokrin és endokrin funkciók pótlását, valamint a szövődmények kezelését.

Az utóbbi években jelentősen megnőtt a szakirodalomban a myastheniás betegek életminőségére, a betegségteherre irányuló vizsgálatok, közlemények száma, melyekben rendre előtérbe kerül a betegséggel járó fáradékonyság kérdése is.

Az agy, az agyhártyák és a gerincvelő fertőzései gyors állapotromláshoz, maradandó neurológiai károsodáshoz vagy akár halálhoz vezethetnek, ezért a gyors felismerés és az időben megkezdett kezelés alapvető jelentőségű. 

Az alvászavarok, a depresszió, az elhízás vagy a dohányzás is hozzájárulhat a rheumatoid arthritis tüneteinek fennmaradásában.

Nemcsak a gyulladás, hanem az alvászavar, a depresszió, az elhízás vagy a dohányzás is fenntarthatja a makacs reumás panaszokat a Semmelweis Egyetem kutatói szerint.

A The Lancet szakfolyóirat terjedelmes cikkben számolt be a magyarországi kormányváltást követő egészségügyi reformtervekről.

A neurológiai betegségek világszerte a halálozás és tartós fogyatékosság vezető okai között szerepelnek [1]. A Parkinson-kór (Parkinson’s Disease; PD) napjainkban a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, melynek prevalenciája 1990 és 2015 között mintegy megkétszereződött. A tendencia sajnos változatlan, és becslések szerint 2040-re a PD-ben szenvedők száma világszerte meghaladja majd a 12 milliót [2].