A nemzeti ünnep alkalmából Dr. Székley Tamás egészségügyi miniszter március 9-én állami kitüntetéseket és szakmai elismeréseket adott át.

Szeptember 20-21. között rendezi meg a jubileumi 50. Tüdőgyógyász Teniszkupát az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet Balatonfűzfőn. Ezúton is hívják a rendezvény hagyományos résztvevői mellett azokat a teniszező tüdőgyógyász kollegákat, akik szívesen csatlakoznának.

  Nemzeti Tbc-referencia Laboratórium kezdi meg működését március 28-án az Országos Korányi Intézetben. Az intézet igazgatóját a közelmúltban megfogalmazott Berlini Nyilatkozatról és az aktuális tbc-helyzetről kérdeztük. Több hónapos előkészítő munka után, amelyben Magyarország részéről dr. Strausz János, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet főigazgatója vett részt, 2007. október 22-én Berlinben WHO Európai Régiójának egészségügyi miniszterei – hazánkat dr. Rapi Katalin szakállamtitkár képviselte – nyilatkozatot tettek közzé. A WHO és az ECDC (Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ) közösen kezdeményezte az előkészítő munkát az epidemiológiai adatok alapján, amelyek a keleti országokban a tbc járványszerű terjedését jelzik. Ezekben az államokban nincs megfelelő járványügyi felügyelet, hiányoznak megfelelő gyógyszerek, szakemberek, diagnosztika. Romániában például százezer lakosra tízszer több a tbc-beteg, mint hazánkban – magyarázza Strausz János. De a tbc és a HIV összekapcsolódása azokban az országokban is a tuberkulózis újraéledését jelentette, ahol már sikerült minimálisra szorítani az esetszámot.   Az elsősorban a politikusoknak készült és szakpolitikusok által aláírt szándéknyilatkozat alapján születő konkrét javaslatokat most véglegesítik a tagországok. Ezek Strausz professzor szerint nem újak. A betegek követésének, ellenőrzött gyógyszerbevételének, a mikrobiológiai diagnosztika feltételrendszereinek megteremtése azonban egyre sürgetőbb feladat. Az antibiotikum-rezisztenciát egy újonnan diagnosztizált betegnél már a terápia indításakor meg kell határozni – ez ma még sok helyen nem valósul meg. A diagnosztika jelentős fejlődésétől messze elmarad a terápia területe. A betegek többségét azonban a mai gyógyszerekkel is meg tudjuk gyógyítani.   Magyarországon a surveillancerendszert és a diagnosztikát kell fejleszteni a professzor szerint. Ez utóbbi téren épp most történik előrelépés: március 28-án megkezdi működését a Nemzeti Tbc-referencia Laboratórium, amely minden modern diagnosztikai módszert egyesít, és ezeket az OEP finanszírozza.   A professzor elmondta: ha a döntés rajta állna, elrendelné a kórkép társadalmi veszélyessége miatt a nem vagy rosszul kooperáló tbcbetegek kötelező kezelését, és aki ezt nem tartja be, azt fél évig elkülönítve kezelné. Nemrég eltörölték az országunkba betelepülni vágyó vagy ide menekülő emberek kötelező szűrését is. A pulmonológus szakma egyöntetűen tiltakozott, ám az emberi jogok országgyűlési biztosa nem támogatta a kérelmünket. Az európai országokban ezt általában sokkal komolyabban veszik – nyilatkozta a professzor.

  Mind gyakrabban hallunk-olvasunk híreket, amelyek robotok alkalmazásáról számolnak be az orvostudomány egyes területein. Talán a műtétek során használható robotok a legismertebbek (gondoljunk a Da Vinci robot nemrégiben történt hazai bemutatására), de megjelent már a robottechnika a rehabilitációban is.  A rehabilitációban alkalmazott robotok két csoportra oszthatók: az önellátást segítő és a tornáztatást, funkciófejlesztést szolgáló eszközök. Az előbbi csoportba tartozik például a kerekes székre szerelhető robotkar, amelyet a beteg egy joystickkel irányít. Ez képes tárgyakat felvenni a földről, könyvet leemelni a polcról, CD-t tenni a lejátszóba, italt tölteni és a beteg szájához emelni a poharat. A rehabilitációs robotok terápiát szolgáló csoportjába sorolható az MIT robotja, amiről a Medical Tribune május 10-i számában tudósított.   Rehabilitációs robot fejlesztése hazánkban is folyik. A munka 2000-ben indult Európai Uniós együttműködés keretében REHAROB- projekt néven, amelyben a hazai partnerek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet. A munka során a kutatók kifejlesztettek a hemiparetikus betegek spasztikus váll-könyök régiójának tornáztatását szolgáló robotrendszert. A beteget speciális kezelőszékben helyezik el, majd a fel- és az alkarhoz egy-egy robotot csatlakoztatnak egy úgynevezett műszerezett ortézisen keresztül. Ezután a gyógytornász a beteg karjait mozgatva végrehajt egy gyakorlatsort, amit a robotok megjegyeznek. Ez a betanítás (műszaki szempontból: programozás). A következő lépésben a gyógytornász a betanított gyakorlatsorból terápiás feladatsort készít: az irányítópanel érintőképernyőjét használva meghatározza, hogy a robotok milyen sorrendben, hány alkalommal végezzék el a gyakorlatokat. Ily módon egy pár perces betanításból készíthet egy félórás vagy akár hosszabb terápiás programot. Ennek főleg azoknál a tornagyakorlatoknál van jelentősége, amelyeket sokszor ismételve kell végezni. A robotkarokat irányító számítógép kezelői felülete „gyógytornászbarát”, használata nem igényel robottechnikai ismereteket.   A gyógytornáztató berendezéssel végzett első klinikai vizsgálat célja annak bizonyítása volt, hogy a rendszer működik és biztonságos. A tapasztalatok alapján néhány elemét módosították. A munka az Egészségügyi Tudományos Tanács támogatásával folytatódhatott és sor került az első kontrollált vizsgálatra is. Ez igazolta azt a várakozást, hogy a robotos terápia egyoldali bénulás esetén hozzájárul a spaszticitás csökkentéséhez. Folyik a rendszer továbbfejlesztése és orvostechnikai tanúsítása, ami lehetővé teszi, hogy ne csak klinikai kutatásban, hanem a napi gyakorlatban is alkalmazni lehessen.  Jelenleg tízegynéhány felső végtagi gyógytornáztató rendszert fejlesztenek világszerte. A hazai fejlesztésű robot egyrészt abban különbözik a többitől, hogy mozgástartománya jelentősen nagyobb, a váll és a könyök mozgásterét gyakorlatilag teljes terjedelmében kihasználja. A másik különbség, hogy elsősorban kereskedelmi forgalomban kapható elemekből épül fel, ezért ipari robotokat használ. Ezek nagy sorozatban készülnek, így nemcsak olcsóbbak az egyedileg tervezetteknél, hanem biztonságosabbak is. Cserébe el kell fogadnunk robusztusságukat.   A robotok gyógyászati alkalmazása kevés kivételtől eltekintve ma még kutatási terület. A jelenlegi eszközök ár-érték aránya egyelőre nem teszi lehetővé a tömeges alkalmazást. Azonban a többi modern technikai eszközökhöz hasonlóan előbbutóbb a robotok is átlendülhetnek azon a ponton, amikor már érdemes és lehetséges lesz a mindennapokban alkalmazni őket. Egyik robotot, így a REHAROB gyógytornásztató berendezést sem azért tervezték, hogy helyettesítse az ember munkáját. Ezek valamennyien olyasmit tudnak, amit az ember nem képes ugyanolyan pontosan és ismétlésszámban elvégezni, így a terapeuták munkájának segítését és eredményesebbé tételét szolgálják, nem pedig az embert helyettesítik. RÖVIDEN  Együttműködés és akkreditáció  A tüdőrákos betegek optimális ellátása érdekében együttműködési megállapodást kötött az Országos Onkológiai Intézet (OOI) és az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet (OKTPI). A prof. dr. Kásler Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, az OOI főigazgatója és prof. dr. Strausz János, az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet főigazgató főorvosa által aláírt megállapodás célja, hogy regionális és megyei szinten az összes onkológiai tevékenységet európai szinten integráló, korszerű magyar onkológiai ellátórendszer jöjjön létre. Az OOI európai akkreditációja már megkezdődött, és a folyamatot a megállapodással kiterjesztik az OKTPI-re is. A két intézmény vezetése a jövőben szoros együttműködési lehetőségeket kíván biztosítani a tüdőrákkal foglalkozó szakemberei számára a prevenció, diagnosztika, terápia, rehabilitáció, a hospice és a kutatások területén. Medical Tribune  Elhatárolódott a szakmai kollégium  Elfogták Szegeden a gyógyszerüzérkedéssel gyanúsított férfit, dr. Sz. Gábort, aki onkológusokat keresett meg azzal, hogy hormonkészítményeket, csonterősítőket, illetve citosztatikumokat írjanak betegeiknek, illetve rendeljenek az intézményi patikába, majd a kiváltott gyógyszert adják át neki. Sz. Gábor Szerbiában értékesítette az „árut”. Jármy Tibor, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője szerint az eljárásban becslések szerint 20 millió forint értékű gyógyszerkészítmény-lerakatot találtak, amely szintén a gyanúsítotthoz köthető. A Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium (SOSZK) június 22-i rendes ülésén jelen lévő tagok – prof. dr. Bodoky György, dr. Dank Magdolna, dr. Erfán József, dr. Hideghéty Katalin, dr. Horváth Ákos, dr. Kahán Zsuzsanna, prof. dr. Kajtár Pál, prof. dr. Kásler Miklós, prof. dr. Mayer Árpád, dr. Moskovits Katalin, prof. dr. Németh György, dr. Pikó Béla, dr. Szűcs Miklós, prof. dr. Thurzó László –, még a gyanúsított megnevezése előtt „mély megütközéssel, egyenként nyilatkoztak arról, hogy e tevékenységgel semmilyen kapcsolatban nem álltak, és messzemenően elhatárolódtak minden olyan cselekménytől, amely a daganatos betegek közismerten sok problémával megvalósítható ellátása ellen hat, különösen elítélve, ha emiatt szakmailag indokolt kezelések szenvedtek csorbát.” Népszabadság/Medical Tribune  Sürgősségi központ  Átadták a Heim Pál Gyermekkórházban az ország első önálló, speciális feladatokat ellátó sürgősségi központját. Dr. Harmat György főigazgató elmondta: a hét minden napján, 0-tól 24 óráig fogadják a betegeket. A beruházáshoz a kórház az egészségügyi tárca pályázatán 145 millió forintot nyert, amelyet a Fővárosi Önkormányzat 24 millió forinttal, a Magyar Fejlesztési Bank 35 millió forinttal egészített ki. InfoRádió

A 2006-os év egyik kiemelkedő egészségpolitikai eseménye volt a Nemzeti Rákellenes Program kihirdetése, amely túlmutat az onkológia szakterületén. A megvalósítás akkor lehet a legsikeresebb, ha az új szervezeti keretek, kapacitások kialakításakor magába építi mindazokat az értékeket, amelyeket a különböző szakterületek a múltban megteremtettek és a jelenben is magas színvonalon képviselnek.Magyarország vezető helyen áll a daganatos betegségek statisztikájában; különösen aggasztók a tüdőrák mutatói – itt évek óta világelsők vagyunk. Ezért is fontos, hogy minél szakszerűbben éljünk a sebészi, a sugárterápiás és kemoterápiás kezelések által kínált esélyekkel. A tüdőrákos betegek összesített ötéves túlélése világszinten ma alig éri el a 15 százalékot: az Egyesült Államokban a nőknél 17, az Európai Unió 15 fejlettebb országában 10–12 százalékos, hazánkban mindössze 8–10 százalékos az ötéves túlélés. A legjobb túlélési esélyt a korai stádiumban végzett radikális reszekciós műtét jelentheti, itt az arány 40 százalékos. Magyarországon 2005-ben az újonnan felfedezett betegek mintegy ötödénél lehetett ilyen műtétet elvégezni. Az arány megfelel a legfejlettebb országokénak. Ezt annak is köszönhetjük, hogy a sokat bírált tüdőszűrések „melléktermékeként” a betegséget az érintettek egyharmadánál a panaszok jelentkezése előtt fedezzük fel. Lemaradásunk a sugárterápia terén a legnagyobb, hiszen a kezelések elvárható aránya legalább húsz százalék lenne a mai 15 százalék helyett. A leghatékonyabbnak tartott egyidejű kemo-radioterápiát pedig alig alkalmazzák. Ma Magyarországon multidiszciplináris onkológiai team – tüdőgyógyász, klinikai onkológus, mellkassebész, sugárterápiás, illetve képalkotó diagnosztikai szakember – dönt a kezelésről. A tüdőgyógyászati, valamint a klinikai onkológiai és sugárterápiás szakmai kollégium közös szakmai irányelvében már 2000-ben rögzítettük, majd 2006-ban megerősítettük, hogy a tüdőrák kezelése csak olyan centrumban lehetséges, ahol a minimum személyi és tárgyi követelmények megteremtése mellett megszervezik az onkológiai team működését is. Magyarországon hagyományosan a klinikai onkológiai szakképesítéssel is rendelkező tüdőgyógyászok végzik a tüdőrákosok kemoterápiás kezelését. Az OEP 2006. év első félévi adatai alapján a kezelések háromnegyede tüdőgyógyászati intézményekben, a fennmaradó negyed pedig onkológiai osztályokon történik. Ez nem idegen az európai gyakorlattól. Az ESMO (European Society for Medical Oncology) által 2006- ban kiadott „Medical Oncology Status in Europe Survey” (MOSES) kiadványa szerint 13 európai országban hasonló a helyzet. Igen lényeges megállapítás ez, mivel ugyanez a kiadvány az emlő- és a vastagbéldaganatok kezelésénél az onkológiai szakma egyértelmű dominanciáját jelzi. Természetesen a tüdőgyógyászoknak is be kell tartaniuk a kemoterápia alkalmazásának alapvető követelményeit. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az egyes tüdőgyógyászati osztályoknak egyidejűleg teljesíteniük kellene a klinikai onkológiai osztályok valamennyi működési feltételét, beleértve tüdőgyógyászati osztályonként három klinikai onkológus szakorvos jelenlétét. Nagy-Britanniában külön ajánlás (Thorax 1998;53:S1.) készült a tüdőrákos betegeket kemoterápiával is kezelő tüdőgyógyászok számára, amelyben evidenciaszintekkel alátámasztva tesznek ajánlásokat az orvosoknak a multidiszciplináris teammel való együttműködés alapján a kezelésekre. Mindez nem érinti a kompetencia kérdéskörét, ugyanakkor leszögezi, hogy akár tüdőgyógyász, akár klinikai onkológus szakorvos kezeli a tüdőrákos beteget, a kimenet szempontjából a beteg számára az a lényeges elem, hogy mennyire valósulnak meg az érvényes szakmai irányelvek, a multidiszciplináris team ajánlásai. A brit javaslat konkrétan felsorolja a „lung cancer team” tagjait, a tüdőgyógyászt, a speciálisan képzett nővért, a klinikai onkológust, a sebészt, a patológust, a sugárterápiás szakembert, és a palliatív medicina képviselőjét. Ugyancsak egy brit tanulmány foglalkozik a multidiszciplináris team fontosságán túl a különböző „várakozási idők” kérdésével (Chest 2003;123:Sl:332–337). Tanulságos a számunkra, hogy az indikáció felállítását követően 4–8 héten belül kell megtörténnie a reszekciós műtétnek, s négy héten belül kell megkezdeni a komplex terápia részeként ajánlott sugárkezelést. A kemoterápiát indokolt esetben egy héten belül el kell indítani. Egy amerikai közlemény is foglalkozik a „várakozás” témájával (J Thorac Oncol 2006;1:692–696). Ebben leírják, hogy a tünetektől a diagnózisig átlagosan 7 hét telik el, a megfelelő kezelés elkezdéséig pedig további három. A European Respiratory Society 2006. évi ajánlása konkrétan megjelöli azokat a szakmai területeket és tevékenységeket, amelyek ismerete és alkalmazása elengedhetetlen az egységes európai tüdőgyógyászati szakképesítés elismeréséhez. Itt a kötelező tevékenységek között szerepel a tüdőrák kemoterápiája is. Ennek fényében lényeges, hogy Magyarországon az eddigi gyakorlatnak megfelelően a jövőben is alkalmazhassák a tüdőgyógyászok a kemoterápiás kezeléseket, hiszen nélküle kérdésessé válhat a magyar tüdőgyógyászati szakképesítés európai elismerése. Szakmánk nem vitatja a „comprehensive” centrumok létjogosultságát és szükségességét, valamint az Országos Onkológiai Intézet szakmai vezető szerepét. Vitatjuk azonban a kapacitások nem megfelelő felmérését, és az ebből adódó irracionális centralizációs törekvéseket. Publikációnkkal arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy az egészségügy átalakulása közepette is tartsuk tiszteletben a több évtizedes előremutató pozitív hagyományainkat. Egy olyan kiemelt területen, mint a tüdőrák kezelése, építsünk arra az együttműködésre, amely hosszú időre visszatekintve, a tüdőgyógyászok, az onkológusok, a sebészek és a sugárterápiás szakemberek között kialakult. Fogadjuk el egymás szakmai hozzáértését, és kompetenciáról szóló viták helyett erősítsük a multidiszciplináris teamek működését. Az Organisation of European Cancer Institute (OECI) megalakulásának és működésének is hasonló céljai vannak: a daganatos ellátással foglalkozó intézetek együttműködésének erősítése Európában, regionálisan és egyes országokon belül is.