November 11-15. között világszerte az alultápláltság negatív hatásaira kívánják ráirányítani a betegek, az egészségügyi szakemberek és a politikai döntéshozók figyelmét.

A túlsúly és elhízás kialakulásáért alapjaiban a hosszú távon fennálló, szükséglettel szembeni túlzott energiabevitel felelős. Mégis multifaktorális problémaként tartjuk számon, hiszen az energiaszükséglet és felhasználás egyensúlyzavarát genetikai, epigenetikai, fiziológiai, környezeti és szociokulturális faktorok együttesen idézik elő (1).

Legjobb hazai természettudományi és orvostudományi képzőhelyként szerepel a Debreceni Egyetem a Round University Ranking most megjelent tematikus rangsorában.

Csaknem száz helyet lépett előre a QS nemzetközi rangsorán a Debreceni Egyetem, több mint 5500 intézmény között az 574. helyet szerezte meg.

Szomorú, hirtelen ötletek és kapkodás mentén történik a magyar egészségügy működőképességének fenntartása – nyilatkozta lapunknak Rurik Imre, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vendégprofesszora.

Sikeresnek nevezte a felsőoktatási intézmények modellváltását az innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár.

Az elhízás (obezitás) egy kórállapot, mely a testben olyan rendellenes vagy túlzott zsírfelhalmozódást jelent, ami káros az egészségre. Ez elsősorban az ún. fehér zsírszövetet jelenti, mely főleg a hasüregben, a csípőn és a combon helyezkedik el, és a test fő energiatárolója.

Az elhízás megelőzése az életmódtól, az anyagcsere két oldalától, a táplálkozástól és a fizikai aktivitástól függ. Az egészség megőrzésében fontosabb a fizikai aktivitás.

Az orvosi-egészségügyi ellátás az emberiség szakmai orientációjú munkamegosztásának kialakulása óta folyamatosan hiányokkal küzd. A hiányok, melyek érintik a szakképzett munkaerőt, az anyagi erőforrásokat, a szervezettség fokát stb. és a leküzdésükre tett erőfeszítések feltehetően még hosszú ideig - vélhetően még beláthatatlan ideig - jellemezni fogják a társadalmat, így ezen belül az egészségügyi ellátó rendszereket is.

Az orvosi-egészségügyi ellátás az emberiség szakmai orientációjú munkamegosztásának kialakulása óta folyamatosan hiányokkal küzd. A hiányok, melyek érintik a szakképzett munkaerőt, az anyagi erőforrásokat, a szervezettség fokát stb. és a leküzdésükre tett erőfeszítések feltehetően még hosszú ideig - vélhetően még beláthatatlan ideig - jellemezni fogják a társadalmat, így ezen belül az egészségügyi ellátó rendszereket is.