A legfejlettebb társadalmakban sem optimális a nagy törési rizikójú betegek kiemelésének és kezelésének gyakorlata, míg a betegek részéről a nem megfelelő terápiás fegyelem rontja a kezelés hatékonyságát.

A multimorbiditás az idült, progresszivitásra hajlamos betegségek mellett több kórfolyamatból kialakuló komplex geriátriai szindrómákat is magában foglal – ilyen geriátriai szindróma a sarcopenia és az esendőségi szindróma (frailty).

A prosztatarák a második leggyakoribb rosszindulatú daganat a férfiak körében világszerte. Az androgéndeprivációs terápia az előrehaladott prosztatarák széles körben elterjedt kezelési módja.

A vénás brivaracetám adása halmozódó fokális vagy fokális kezdetű epilepsziás rohamok esetén (főként a korai szakban alkalmazva) ideális választás lehet, különösen multimorbid, politerápiát kapó betegek esetén.

Ma már tudjuk, hogy a D-vitamin sokkal inkább hormonnak, mint vitaminnak tekinthető: az immunrendszer megfelelő működésétől a terhességi szövődmények megelőzésén át bizonyos daganatkockázatok csökkentéséig szerteágazó biológiai hatásokat fejt ki a szervezetben. Kétrészes írásunk második cikkében e sokrétű hatásokat és a D-vitamin-pótlás lehetőségeit vesszük sorra.

Kétrészes cikksorozatunk első részében az optimálistól elmaradó D-vitamin-ellátottság incidenciáját és leggyakoribb okait, második részében a D-vitamin-hiány következményeit és a megelőzés lehetőségeit tekintjük át.

Egy dél-olaszországi vizsgálat szerint a gyermekek több mint 80 százalékának D-vitamin-szintje elmarad az optimálistól, ami hátrányosan befolyásolja a vázrendszer fejlődését és a csúcscsonttömeg kialakulását.

A vakcináció  a  neuroimmunológiai betegséggel élők esetében  –  hasonlóan  az egészségesekhez  – általánosságban nem ellenjavallt.

Nemcsak a szem betegsége, hanem az idegrendszer károsodása is veszélyeztetheti a látást – hívják fel a figyelmet a látás világnapján.