Idős, törékeny, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén az egyes NOAC szerek alkalmazása változó módon befolyásolta a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a major vérzés (MB) kockázatát. Az apixaban és a rivaroxaban a stroke/SE alacsonyabb kockázatával társult, warfarinnal összehasonlítva. Továbbá, az apixaban és a dabigatran a MB alacsonyabb, a rivaroxaban pedig magasabb kockázatával társult, mint a warfarin. Továbbá az apixaban alacsonyabb stroke/SE kockázattal társult, mint a rivaroxaban. Az idős, törékeny CMS Medicare populációban valamennyi NOAC csökkentette a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát warfarinnal összehasonlítva.

Non-valvuláris pitvarfibrillációban a stroke megelőzése céljából orális alvadásgátló kezelést alkalmaznak, melyre jelenleg már többféle direkt hatású orális antikoaguláns gyógyszer áll rendelkezésre. Eddig alig történtek vizsgálatok a gyógyszercsoport tagjainak direkt összevetésére. Jelen vizsgálatban az apixaban és rivaroxaban összehasonlítása azt mutatta, hogy apixaban alkalmazása kapcsán – azonos hatásosság mellett – kisebb mind a jelentős vérzések, mind pedig a GI vérzések kockázata, mint rivaroxaban szedése mellett.

A PCI utáni kettős trombocyta agregáció gátló (DAPT) kezelés célja , a stent trombosis ,az atherosclerotikus eredetű ishémiás események és a kardiovaszkuláris halálozás csökkentése (1).Az ishémiás szívbetegség miatt PCI-n átesett beteget kb. 5-10% nál a társuló paroxizmális, vagy permanens pitvarfibrilláció miatt, a kardiovaszkuláris embolia megelőzésére, hosszútávú orális anticoaguláns kezelésre is szükség van.(2) A K vitamin antagonista típusú orális véralvadásgátló ( OAC ) és a trombocyta agregáció gátlók (TAG) együtt adása azonban  a vérzés kockázatát emeli, az OAC mellé adott egy trombocyta agregáció gátló közel kétszeresére, az OAC mellé adott DAPT pedig közel négyszeresére emeli ennek a kockázatát