A daganatos és metabolikus betegségek közötti összefüggések napjaink orvoslásának egyik legdinamikusabban fejlődő területét jelentik. E témakör átfogó, interdiszciplináris feldolgozására kínál kiemelkedő és különleges lehetőséget a MODE által szervezett III. Magyar Onkometabolikus és Onko-Diabetológiai Továbbképzés és Konferencia, amelyre 2026. október 8–11. között kerül sor a Hunguest Hotel Gyula rendezvényközpontjában.
Szakemberként azt tartom legfontosabbnak, hogy a bizonyítottan hatásos és hatékony újdonságok minél előbb elérhetővé váljanak a betegek számára itthon is – mondta lapunknak Furka Andrea, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Onkológiai Klinikájának adjunktusa.
Az intelligens sebkötözők egyetlen, egyszerűen előállítható és jól skálázható rendszerben gyárthatók, és egyszerre képesek a seb állapotának valós idejű monitorozására, valamint a sebgyógyulást elősegítő hatóanyagok célzott leadására.
A Parkinson-kór a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, mely évről-évre egyre nagyobb népegészségügyi és gazdasági terhet jelent a társadalmak számára. A betegségben számos motoros és nem-motoros tünet keveredik egymással, melyek jelentősen ronthatják a betegek és nem utolsósorban gondozóik életminőségét. A diagnózis mai napig elsődlegesen a motoros tünetek meglétén alapszik, habár bizonyos kiegészítő vizsgálatok a diagnosztikában segítségül lehetnek. A helyes diagnózis és a klinikai tünetek pontos ismerete az alapja a betegek megfelelő, hosszú távú és személyre szabott kezelésének.
A neurológiai betegségek világszerte a halálozás és tartós fogyatékosság vezető okai között szerepelnek [1]. A Parkinson-kór (Parkinson’s Disease; PD) napjainkban a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, melynek prevalenciája 1990 és 2015 között mintegy megkétszereződött. A tendencia sajnos változatlan, és becslések szerint 2040-re a PD-ben szenvedők száma világszerte meghaladja majd a 12 milliót [2].
A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.
A háziorvoshiány világszerte, így hazánkban is súlyos kihívása az egészségügyi alapellátásnak. Az ápolóasszisztált telemedicina alkalmazása során a szakápoló kompetenciahatárai szélesebbek a megszokottnál; nemcsak a közvetlen betegellátásban, hanem a hosszú távú betegvezetésben is.