Forradalmi lehetőség az mRNS-technológia az onkológiában
Nagyon fontos, hogy reális elvárásokat támasszunk: a gyógyszerfejlesztés és a tudományos áttörés időnként lassabb folyamat, de néhány éven belül valós esély lehet rá, hogy egyes daganattípusokban új terápiás lehetőséget kínáljon az mRNS-technológia. Szakemberként azt tartom legfontosabbnak, hogy a bizonyítottan hatásos és hatékony újdonságok minél előbb elérhetővé váljanak a betegek számára itthon is – nyilatkozta lapunknak Furka Andrea, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Onkológiai Klinikájának adjunktusa.
Milyen újdonságok történtek az onkológiában, merre tart ma a tudomány?
Az onkológia ma minden korábbinál izgalmasabb időszakát éli. A tudomány látványos fejlődése lehetővé teszi, hogy ma már minden egyes beteg esetében egyre inkább személyre szabott, úgynevezett precíziós kezeléseket alkalmazzunk. Óriási jelentősége van a molekuláris diagnosztikának, a képalkotó diagnosztikai eljárások és intervenciós radiológia fejlődésének – ezek az eszközök nemcsak pontosabb diagnózist, de célzott, kíméletesebb terápiákat tesznek lehetővé. Modern onkológusként mindennap tanúi lehetünk annak, hogy az immunterápiák, célzott kezelések révén olyan eredményeket érünk el, amelyekről 10-15 éve még álmodni sem mertünk. De, ami a legfontosabb: minden terápia középpontjában végső soron az ember, a beteg és családja áll. Az emberi méltóság megőrzése vezérel a mindennapokban.
Mi az mRNS-vakcinák helyét a közeljövő gyógyításában? Milyen reális reményeket fűzhetünk hozzá?
Az mRNS-technológia az onkológiában is forradalmi lehetőségeket rejt. Már több klinikai vizsgálat zajlik, amelyek során tumorspecifikus mRNS-vakcinákat tesztelnek személyre szabott terápiaként, például melanomában és egyéb szolid tumorokban. Ezek a vakcinák a szervezet immunrendszerét „tanítják” arra, hogy felismerje és elpusztítsa a daganatos sejteket. Már most vannak olyan klinikai vizsgálatok, amelyek első eredményei kifejezetten biztatóak. Nagyon fontos azonban, hogy reális elvárásokat támasszunk: a gyógyszerfejlesztés és a tudományos áttörés időnként lassabb folyamat, de néhány éven belül valós esély lehet rá, hogy egyes daganattípusokban új terápiás lehetőséget kínáljon ez a technológia. Szakemberként azt tartom legfontosabbnak, hogy a bizonyítottan hatásos és hatékony újdonságok minél előbb elérhetővé váljanak a betegek számára itthon is.
Hol van a betegszervezetek szerepe az orvosi munkában, a betegek együttműködésének biztosításában és a tájékoztatásukban?
A betegszervezetek nélkülözhetetlenek – egyfajta hidat képeznek a szakma és a betegek között. Mindennapi munkámban tapasztalom, hogy az információhiány, a félelem, a bizonytalanság leküzdésében is lehet kulcsszerepük. Ők is meg tudják szólítani, támogatni a betegeket, családokat, laikusoknak szóló edukációs programokat szerveznek, összetartó sorstársi közösséget teremtenek. Úgy gondolom, a sikeres onkológiai ellátás elképzelhetetlen nélkülük: az ő hozzájárulásuk bizalmat, partnerséget, jobb együttműködést eredményez, ami végső soron a terápiás eredményességet is javítja. Ezért is tartom fontosnak az ilyen partnerséget és folyamatos párbeszédet, így értékes visszacsatolást is kapunk. Jómagam az idén 35 éves és egyben legelső ilyen profilú magyar civil szervezet, a Magyar Rákellenes Liga Debreceni Alapszervezetének vagyok az elnöke. Számos programot szervezünk közösen az orvostanhallgatókkal, többek között a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karral és Klinikai Központtal, sőt közéleti személyekkel, sportolókkal, pl. emlőrákellenes szimpóziumot októberben vagy PSA-szűrést novemberben.
Milyen területen van még szükség fejlődésre ebben, milyen eszközök-módszerek lehetnek ehhez szükségesek?
Szükség van korszerűbb betegedukációs anyagokra, ingyen elérhető digitális platformokra, ahol a betegek hiteles információkhoz juthatnak, továbbá támogatói csoportokra, ahol megoszthatják tapasztalataikat. Fejleszteni kell továbbá a telemedicina- és a távkonzultációs rendszereket, hogy a vidéki vagy akár az igen elesett állapotú betegek is könnyebben hozzájuthassanak a szükséges információkhoz, támogatáshoz. A pszichoszociális támogatás integrációját szintén kiemelten fontosnak tartom: a „gyógyítás” nálam mindig többről szól, mint pusztán a daganat elleni küzdelemről. Jelenleg is dolgozom olyan programokon, amelyek a beteg-életminőség növelését, a rehabilitációt, „prehabilitációt” segítik, mindez a gyakorlatban is érezhető támogatást ad – ezeket szeretném a jövőben még szélesebb körben látni.
A gyógyszerbefogadásban mennyire vagyunk az onkológiában lemaradva a nyugati országoktól? Elérhetőek-e a modern (és persze drága) készítmények a magyar betegek számára?
Sok modern, innovatív terápia – főként célzott kezelések, immunterápiák – egyre több indikációban válnak elérhetővé nálunk is, igaz, rengeteg adminisztrációval járnak, pl. NNGYK-engedély és/vagy egyedi méltányossági kérelmek (EMK) formájában, de ez egy féket jelent a rendszerben, ahol független szakértők döntenek, minden szempontot mérlegelve. A klinikai vizsgálatokban való részvétel is sokak számára jelent remek lehetőséget, én mindenkit arra buzdítok, hogy bátran vállalja, hiszen a leendő standard kezelésekkel már a jelenben találkozhatnak.
Mennyiben tudnak az orvosok a szakdolgozókra támaszkodni, várható-e változás ebben?
A mindennapi onkológiai ellátásban a szakdolgozók szerepe felbecsülhetetlen. Ők azok, akik sokszor elsőként találkoznak a beteg szorongásaival, nehézségeivel, ők a „frontvonalban” segítenek, támogatják a beteget és a családját. Szerencsére eddigi tapasztalataim alapján elkötelezett, jól képzett szakdolgozókkal gyógyíthattam együtt – mindennapi rutinjuk, empátiájuk, szaktudásuk nélkül nem létezhetne minőségi onkológiai ellátás, ezért őszinte hála illeti őket. Bízom abban, hogy az ő képzésük, megbecsülésük és ezáltal kompetenciakörük is tovább bővül, mert nélkülük lehetetlen lenne előrelépni ezen az igen gyakran göröngyös úton.
