A Mátrix esti mese az emberi agysejtekkel működő számítógéphez képest
A Qubit a FinalSpark vezetőjét, Fred Jordant kérte, hogy meséljen arról, hogyan képzelik el a biológiai alapú számítástechnikát, miből tevődik össze egy bioszerver, és egyáltalán...
„Én tudós vagyok, és csak arról tudok beszélni, amit ismerek és valamennyire értek. A tudat nem tartozik ezek közé: nem értem, mit jelent, és nem vagyok biztos benne, hogy sokan értik. Amit el tudok mondani, az az, hogy agyi organoidjainkban mintegy tízezer neuron van. Ennyi neuront találni körülbelül egy légylárvában is. Mégsem gondolnám, hogy sokan mélyen elgondolkodnának a lárvák vagy a legyek tudatáról” – mondta a Qubitnek Fred Jordan, a FinalSpark svájci cég alapítója és ügyvezető igazgatója arra a kérdésre, mit gondol arról, hogy sokan attól tartanak: az általuk laborban tenyésztett miniagyaknak lehet saját tudatuk.
Nem csak ez a kérdés merül fel, ha a kísérleti, abszolút újdonságnak számító terület, a biológiai alapú számítástechnika úttörőinek munkájáról van szó. A Mátrix című disztópikus sci-fi is beúszik a képbe, ahol az embereket azért termesztik a végeláthatatlan magzatmezőkön, hogy a gépek felhasználhassák energiájukat. Ezt a koncepciót nem véletlenül szokás összekötni a FinalSparkkal: mint a lap tavaly júniusban írta, a cég laboratóriumában 16 agy-organoidot tenyésztettek ki, és ezeket összekapcsolva egyedi számítógépes processzort hoztak létre. A Neuroplatform névre keresztelt bioszámítógéphez egyes kutatók már hozzá is férhetnek, hogy különböző kísérleteket végezzenek rajta – a cég szerint a mesterségesintelligencia-kutatás általános energiaigényének töredékét használva.
A FinalSpark vezetőjét, Fred Jordant arra kérték, meséljen arról, hogyan képzelik el a biológiai alapú számítástechnikát, miből tevődik össze egy bioszerver, és egyáltalán, hogyan látják az energiatermelés jövőjét, elsősorban a rohamosan fejlődő és rengeteg energiát felemésztő mesterséges intelligencia fényében.
