2021. május. 16., vasárnap - Mózes, Botond.
hirdetés
hirdetés

Új WHO-irányelvek a nemi betegségek kezeléséről

A Chlamydia-fertőzést az esetek nagy hányadában nem diagnosztizálják, a szifilisz néhány országban a depot-penicillin hiánya miatt nem kezelhető kellőképpen, a kankó esetében pedig rezisztencia-krízis fenyeget – írja a PharmaOnline.

Az Egészségügyi Világszervezet a három leggyakoribb, nemi úton terjedő betegség, a Chlamydia-fertőzés, a kankó és a szifilisz kezelésére vonatkozóan aktualizálta a gyógyszeres terápiás irányelveket – írja a PharmaOnline.

No. 1.: Chlamydia-fertőzés

Világszerte mintegy 131 millió fertőzöttel a Chlamydia számít a leggyakoribb nemi betegséget okozó kórokozónak. A Chlamydia trachomatis okozta kórkép sok esetben enyhe lefolyású, és a nőknél méhnyak-gyulladással (cervicitis), a férfiaknál húgycsőgyulladással (urethritis) járó tüneteket az esetek nagy hányadában nem ismerik fel és így nem is kezelik. A kezeletlen infekciók súlyos következményekkel járhatnak, többek között méhen kívüli terhességhez és infertilitáshoz vezethetnek.

A nem-komplikált genitális fertőzések kezelése azitromicinnel vagy doxiciklinnel történik. Egyre gyakoribb azonban, hogy a Chlamydia-fertőzés az extragenitális régiókban (pl. végbél, garat) lép fel. A homoszexuális férfiaknál kialakuló lymphogranuloma venereum azonnali intenzív terápiát tesz szükségessé.

No. 2.: Kankó

Évente világszerte körülbelül 78 millió új megbetegedést okoz a Neisseria gonorrhoeae. Míg a férfiak fájdalmas urethritis-e ritkán marad diagnosztizálatlan, addig a panaszmentes, garatot és végbelet érintő fertőzések, illetve a nők méhnyak-gyulladása felett gyakran átsiklanak. Megállapítható, hogy az elmúlt években tapasztalt kontrollálatlan antibiotikum-alkalmazás a kankó kórokozójánál jelentős rezisztencia kialakulásához vezetett; bár ez Európában egyelőre nem olyan kifejezett, mint a világ egyéb részein.

A régi és kedvező árú antibiotikumok már sok esetben nem hatásosak a fertőzés kezelésében, sőt a WHO a kinolonokat sem ajánlja a kórkép gyógyítására. Jelenleg kombinációs kezelés javasolt: ceftriaxon vagy cefixim plusz azitromicin együttes adagolásával. (A ceftriaxon adagolása intravénásan történik.)

Úgy tűnik, hogy a kombinációs terápia hatásosnak bizonyul a rezisztencia visszaszorításában: míg 2013-ban a cefixim-rezisztens izolátumok aránya 4,7 százalék volt Európában, addig ez 2,0 százalékra csökkent 2014-re. Sajnos az azitromicinnel szembeni rezisztencia gyakorisága nő: míg 2012-ben 4,5 százalékos volt, addig 2014-re 7,9 százalékra emelkedett a rezisztens törzsek gyakorisága.

Ha a kombinációs terápia sem bizonyul elegendőnek, olyan antibiotikumokhoz kell nyúlni, mint a gentamicin vagy a spektinomicin, javasolja a WHO. Amennyiben ezek is hatástalannak bizonyulnak, kellemetlen kezelések várnak a betegekre: az antibiotikum-éra előtt alkalmazott jódoldatos hüvely- és húgycső-öblítésekre kell hagyatkozni.

No. 3. Szifilisz

A harmadik leggyakoribb nemi úton terjedő, fertőző betegség, a szifilisz még ma is jól kezelhető penicillinnel. A benzilpenicillin-benzatin egyszeri intramuszkuláris adagja a Treponema pallidum okozta fertőzések korai fázisában ideális terápiás megoldást kínál. Előrehaladott fertőzések esetén általában három injekcióból álló kezelésre van szükség (heti 1, három héten át).

Több országban a benzilpenicillin-benzatinhoz való hozzájutás korlátozott; ebben az esetben egyéb antibiotikumokhoz kell nyúlni. Súlyos problémát jelentenek a terhesség alatti szifiliszes megbetegedések, amik az anyáról a magzatra való átvitel következtében világviszonylatban mintegy 143 000 halvaszületéshez, 62 000 újszülöttkori halálozáshoz és 44 000 koraszületéshez vezettek 2012-ben.

(forrás: PharmaOnline )
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Csak Kásler Miklós Facebook-posztjából lehet tudni, hogy önköltséges PCR-tesztre kötelezik azokat a tervezhető műtétre váró betegeket, akik nem tudnak felmutatni védettségi igazolványt, noha egy ilyen feltételt csak jogszabályban szabadna előírni.

Változó, hogy egy adott életciklusban biológiailag mennyi testmozgásra van szükségünk ahhoz, hogy testileg és lelkileg is egészségesek maradhassunk. Az ausztrál egészségügyi minisztérium külön útmutatóban teszi közzé javaslatait az idősebb, 65 év feletti korosztály számára.