Természetes módon szülni
Fájdalomcsillapítás nélkül
2009. július 22. 08:35
.jpg)
Az anyáknak le kellene mondaniuk az epidurális fájdalomcsillapításról és a szülési fájdalom gyógyszeres csillapításának egyéb módjairól, mert ezek nemcsak veszélyesek lehetnek, de megzavarhatják az anya–gyermek kapcsolat kialakulását is.
A brit bábák szakmai szövetségeként működő Royal College of Midwives vezetője, dr. Denis Walsh professzor az Evidence Based Midwivery című lapban fejtette ki nézeteit, mely szerint nem csak kedvező hatásai vannak az utóbbi években a vajúdás során is egyre szélesebb körben alkalmazott epidurális anesztéziának. A szülési fájdalomcsillapítás mind népszerűbbé válását jól jelzik az Egyesült Királyságban regisztrált adatok: míg az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a szülések mindössze 17 százaléka zajlott epidurális fájdalomcsillapítás mellett, addig a legfrissebb adatok szerint már az anyák 33 százaléka dönt úgy, hogy nem fájdalom árán kívánja világra hozni gyermekét. A kórházi szakszemélyzet pedig az esetek túlnyomó többségében támogatja a vajúdó kívánságát, így nemigen van példa a vajúdó kérésének visszautasítására.
Ez pedig nem jó irányba visz, hiszen az epidurális fájdalomcsillapítás már régóta jól ismert káros hatásai mellett (mint amilyen például a vajúdási idő megnyúlása, a műszeres szülésbefejezés iránti igény fokozódása, illetve a császármetszési arány emelkedése) megzavarhatja az éppen kibontakozóban lévő anya–gyermek kapcsolatot is, hiszen Walsh szerint a szülési fájdalom megélése is egy lépés az anyává válás rituális útján.
A brit szaktekintély úgy gondolja, hogy az epidurális fájdalomcsillapítás rohamos terjedése mögött a celebvilág által diktált divat és társadalmi kényszer mellett az is meghúzódik, hogy a nők nem készülnek fel tudatosan a fájdalomra, pedig könnyebben elviselnék azt, ha pontosan tudnák, hogy a fájdalomnak oka és célja van a szülés folyamatában. Fontos paradoxonnak tartja, hogy miközben a fejlett világban minden eszköz rendelkezésre áll a szülés biztonságossá tételére, az anyák soha nem féltek jobban e természetes folyamattól, mint manapság. Ennek következménye az is, hogy az anyák minden lehető eszközzel igyekeznek elkerülni a fájdalmat, ezért nem csak indokolt esetben kérik az epidurális anesztéziát (például elhúzódó vajúdás esetén, vagy olyankor, ha a szülési fájdalom túlságosan nagy terhet róna az anyára), hanem már eleve fájdalommentes szülést terveznek. A fentiek alapján Walsh úgy véli, hogy az epidurális anesztéziára minden ötödik szülésnél feleslegesen kerül sor, a többi esetben más, természetesebb módon – például masszázzsal, jógával vagy hipnózissal – is hatékonyan enyhíthető lenne a fájdalom.
Walsh cikke természetesen megosztotta a közvéleményt, melyet jól tükröz az Observer című lap idevágó cikke is. Vannak olyanok – köztük például Mary Newburn, a National Childbirth Trust nevű brit jótékonysági szervezet képviselője –, akik szerint éppen ideje volt kimondani az igazságot, hiszen a kórházi szülések 93 százalékos aránya jó táptalaj az epidurális fájdalomcsillapítás „járványszerű” terjedésének.
A Netmums nevű honlap gazdája, Sally Russell, egyenesen botorságnak minősítette Walsh professzor álláspontját, ami szerinte nem más, mint újabb támadás és stigmatizálási próbálkozás a szülési fájdalomcsillapítás iránt folyamodó anyák ellen. Dr. Justin Clark, a Birmingham Women’s Hospital szülész-nőgyógyásza is támogatja ezt az álláspontot arra hivatkozva, hogy Walsh professzor cikke téves üzenetet hordoz, amikor azt sugallja, hogy a mai nők kevésbé felkészülten, tudatosan és elmélyülten élik meg a gyermekszülést, mint anyáik és nagyanyáik.
A Royal College of Midwives 2005-ben kampányt indított a természetes szülésért, melynek alapfilozófiája, hogy a terhesség és a szülés normális élettani folyamat, ezért mindent meg kell tenni a felesleges gyógyszeres beavatkozások elkerülésére.
Dr. Simonfalvi Ildikó
Ez pedig nem jó irányba visz, hiszen az epidurális fájdalomcsillapítás már régóta jól ismert káros hatásai mellett (mint amilyen például a vajúdási idő megnyúlása, a műszeres szülésbefejezés iránti igény fokozódása, illetve a császármetszési arány emelkedése) megzavarhatja az éppen kibontakozóban lévő anya–gyermek kapcsolatot is, hiszen Walsh szerint a szülési fájdalom megélése is egy lépés az anyává válás rituális útján.
A brit szaktekintély úgy gondolja, hogy az epidurális fájdalomcsillapítás rohamos terjedése mögött a celebvilág által diktált divat és társadalmi kényszer mellett az is meghúzódik, hogy a nők nem készülnek fel tudatosan a fájdalomra, pedig könnyebben elviselnék azt, ha pontosan tudnák, hogy a fájdalomnak oka és célja van a szülés folyamatában. Fontos paradoxonnak tartja, hogy miközben a fejlett világban minden eszköz rendelkezésre áll a szülés biztonságossá tételére, az anyák soha nem féltek jobban e természetes folyamattól, mint manapság. Ennek következménye az is, hogy az anyák minden lehető eszközzel igyekeznek elkerülni a fájdalmat, ezért nem csak indokolt esetben kérik az epidurális anesztéziát (például elhúzódó vajúdás esetén, vagy olyankor, ha a szülési fájdalom túlságosan nagy terhet róna az anyára), hanem már eleve fájdalommentes szülést terveznek. A fentiek alapján Walsh úgy véli, hogy az epidurális anesztéziára minden ötödik szülésnél feleslegesen kerül sor, a többi esetben más, természetesebb módon – például masszázzsal, jógával vagy hipnózissal – is hatékonyan enyhíthető lenne a fájdalom.
Walsh cikke természetesen megosztotta a közvéleményt, melyet jól tükröz az Observer című lap idevágó cikke is. Vannak olyanok – köztük például Mary Newburn, a National Childbirth Trust nevű brit jótékonysági szervezet képviselője –, akik szerint éppen ideje volt kimondani az igazságot, hiszen a kórházi szülések 93 százalékos aránya jó táptalaj az epidurális fájdalomcsillapítás „járványszerű” terjedésének.
A Netmums nevű honlap gazdája, Sally Russell, egyenesen botorságnak minősítette Walsh professzor álláspontját, ami szerinte nem más, mint újabb támadás és stigmatizálási próbálkozás a szülési fájdalomcsillapítás iránt folyamodó anyák ellen. Dr. Justin Clark, a Birmingham Women’s Hospital szülész-nőgyógyásza is támogatja ezt az álláspontot arra hivatkozva, hogy Walsh professzor cikke téves üzenetet hordoz, amikor azt sugallja, hogy a mai nők kevésbé felkészülten, tudatosan és elmélyülten élik meg a gyermekszülést, mint anyáik és nagyanyáik.
A Royal College of Midwives 2005-ben kampányt indított a természetes szülésért, melynek alapfilozófiája, hogy a terhesség és a szülés normális élettani folyamat, ezért mindent meg kell tenni a felesleges gyógyszeres beavatkozások elkerülésére.
Dr. Simonfalvi Ildikó
