Szilimarin – több mint egy vegyület

A máriatövis (Silybum marianum; Asteraceae) gyógyászati célú alkalmazása két évezredes múltra tekint vissza. A népies nevein Boldogasszony tejeként, Boldogasszony káposztájaként, máriabogáncsként, szamárkóróként vagy tarkabogáncsként ismert gyógynövény termését elsősorban máj- és epebetegségek kezelésére alkalmazták. A tudományos kutatások és vizsgálatok alátámasztották a népi megfigyeléseket. Igazolt, hogy a máriatövis bóbita nélküli, érett kaszattermésében található szilimarin nevű flavonolignán vegyületkeverék hatásos a májkárosodások kivédésében, illetve a már kialakult ártalmak mérséklésében (1−3).

A máriatövis termése gyógyszerkönyvi drog: Silybi mariani fructus néven a Ph. Hg. VIII., illetve Ph. Eur. 8.0. gyógyszerkönyvekben is szerepel, írja a lap.

A szilimarin hatásai

Forrás: 123rf

A máriatövis termése zsíros olajat, fehérjét is tartalmaz, de gyógyászati szempontból a benne található szilimarin nevű flavonoglignánkeverék képviseli a legnagyobb értéket. A szilimarin elnevezés nem egyetlen vegyületet takar, hanem a szilibin A és B, az izoszilibin A és B, a szilidianin, a szilikrisztin, a szilandrin és a szilimonin keverékét. A máriatövis szinte egyedülálló hatásai ezekre, az egyéb gyógynövényekre nem jellemző beltartalmi anyagokra vezethetők vissza (1−5).

Az in vitro és in vivo vizsgálatok a következő hatásokat igazolták szilimarin esetén (1−3):

• antioxidáns
• membránstabilizáló
• gyulladáscsökkentő
• antifibrotikus
• vírusellenes
• tumorpreventív
• inzulinrezisztencia-ellenes
• hepatotoxikus anyagokkal szemben májvédő
• májsejtek regenerációját gyorsító.

A szilimarin lehetséges indikációs köre

• Az oxidatív stressz okozta krónikus májkárosodások, köztük a nem alkoholos zsírmáj kivédésében és kezelésében kedvező eredménnyel jár a szilimarin alkalmazása. A máriatövisből nyert kivonat képes csökkenteni a zsírtároló májsejtek számát − ebben a szilimarin antioxidáns, antifibrotikus és inzulinrezisztenciát csökkentő sajátossága is szerepet kap (4).
• Az alkohol hepatotoxikus hatásával szembeni szilimarin jelentette védelem mind állatkísérletesen, mind humán vonatkozásban igazolt. Alkohol okozta májzsugorodás esetén a szilimarin adása csökkenti a lipidperoxidációt és a sejtek nekrózisát, javíthatja a májműködést, és növeli a betegek túlélését (1, 2). A szilimarin kedvező hatása a májenzim- (ASAT, ALAT, gamma-GT) szintek csökkenésében is testet ölt (5).
• A szilimarin alkalmas lehet a különféle gyógyszerek hepatotoxikus „mellékhatásának” kivédésére, valamint a már kialakult károsodások kezelésére. Tudva azt, hogy az akut májelégtelenségek leggyakrabban gyógyszerszedésre vezethetők vissza, ennek kiemelt a jelentősége (1. táblázat) (4). A gyógyszerek kiváltotta akut májelégtelenségek kétharmadáért a paracetamol, illetve annak szándékos vagy véletlen túladagolása a felelős. A paracetamollal együtt adagolt szilibinin mérsékli a glutationszint csökkenését és a májenzimszinteket. Más módon hat a szilimarin azoknál a gyógyszereknél (pl. eritromicin), amelyek hatásai a sejtmembránon keresztül valósulnak meg; itt a szilimarin membránstabilizáló tulajdonsága biztosítja a májsejtek védelmét.
• Több esetben a gyógynövények alkalmazása sem veszélytelen a máj egészségét tekintve; így például a fekete nadálytő (Symphytum officinale), a martilapu (Tussilago farfara), a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) vagy a kava-kava (Piper methysticum) nem előírásszerű alkalmazása is veszélyezteti a májat (4).
• A szilimarin a gyógyszereken kívül az egyéb vegyületekkel (pl. szerves oldószerek) szemben is májvédő hatású, illetve már kialakult májkárosodásnál is hatásos lehet a flavonolignán-komplex alkalmazása. Azoknál, akik a különféle kemikáliák káros hatásának vannak kitéve, mert például a vegyiparban vagy a gyógyszeriparban dolgoznak, festők-mázolók, fodrászok vagy műkörmösök, gondolniuk kell a májvédelemre.
• A gombatoxin okozta májkárosodás kivédésében és a már létrejött károsodás kezelésében is kedvező hatású a szilimarin. A gyilkos galóca (Amanita phalloides) okozta mérgezéses esetekben az időben megkezdett intravénás szilimarinkezelés mintegy harmadára csökkentheti a halálozást (1).
• Vírusos májfertőzésnél (pl. hepatitis C) a peginterferon/ribavirin mellett alkalmazva a szilimarinkezelés javítja a májfunkciót. Ebben a szilimarin direkt antivirális hatása is szerepet játszhat (1).

Néhány potenciálisan májkárosító hatóanyag(csoport) (5)

•         allopurinol

•         amiodaron

•         amoxicillin-klavulánsav

•         anabolikus szteroidok

•         diklofenák

•         eritromicin

•         fenitoin

•         halotán

•         ibuprofén

•         izoniazid

•         karbamazepin

•         klórpromazin

•         kortikoszteroidok

•         metildopa

•         metotrexát

•         nifedipin

•         paracetamol

•         piroxikám

•         szintetikus ösztrogének

•         szulfametoxazol-trimetoprim

•         szulfonamidok

•         tetraciklin

•         valproinsav

Tanácsok a szilimarinos készítmények expediálásához

A szilimarin javasolt napi per os dózisa 200−400 mg.

Mivel a máriatövis termése, a kivonandó komponensek rossz vízoldékonysága miatt, főzetként vagy forrázatként alkalmazva nem megfelelő a kívánt hatóanyag-mennyiség szervezetbe juttatására, az ellenőrzött minőségű és deklarált szilimarintartalmú extraktumok alkalmazására kell törekedni.

A szilimarintartalmú patikaszerek általában jól tolerálhatók, szedésük hosszú távon is biztonságosnak tekinthető, és mindössze a kezelt személyek 1−2%-ánál lehet enyhe gasztrointesztinális diszkomfortra, elsősorban hasmenés fellépésére számítani (6).