Ritka a csont, ha magyar
Kilencszázezer csontritkulásos beteg van ma Magyarországon, ám közülük csak mintegy százezren veszik igénybe a szükséges ellátást, pedig nekik és az egészségbiztosításnak is kevesebb pénzbe kerülne a gyógyszeres megelőzés - erről a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság vezetői beszéltek hétfőn Budapesten.
Szekeres László elnök a sajtótájékoztatón, amelyet a szervezet júniusi kongresszusát értékelve tartottak, elmondta: a csontritkulásos betegek harmada férfi, ám arányuknál lényegesen kisebb számban kérnek gyógyszeres ellátást, mint a nők. A betegség az 50 év feletti népességre jellemző, és mintegy 10 százalékukat érinti.
Poór Gyula, a társaság alelnöke arról beszélt, hogy a magyarok csontsűrűség-értékei a legrosszabbak közé tartoznak Európában. Tájékoztatása szerint évente csak a combnyaktörés szövődményeinek következtében 5-6 ezer ember hal meg, ám másfajta csonttöréseknek is hasonló komoly következményei vannak.
Lakatos Péter, a szervezet másik alelnöke emlékeztetett arra, hogy 2007-ben, amikor 90-ről 70 százalékra csökkent a gyógyszerek állami támogatása, a betegek jelentős része, egyes számítások szerint mintegy 50 százaléka, a következő években felhagyott a kezeléssel, azaz nem váltotta ki a gyógyszerét. Jelezte: az ellátatlan betegek csonttöréseinek kezelésére fordított állami források ezt követően jelentősen emelkedtek.
A szervezet vezetői arra hívták fel a figyelmet, hogy a gyógyszerekre fordított állami támogatás megtérül, mert a csonttöréses betegek ellátása sokkal több pénzbe kerül. Közölték, jelenleg évente mintegy 20-25 milliárd forinttal terheli az egészségügyi kasszát a rendszerben megjelenő 100 ezer csontritkulásos beteg ellátása. Ebből az állami gyógyszerkiadás mindössze 3,5 milliárd, a költségek többi részét a szövődmények orvoslása, a műtétek, a kórházi ellátás és a rehabilitáció teszi ki. Közölték, a 20-25 milliárd forintos költség nem alacsony, de ennek a többszöröse is lehetne, ha a gyógyszeres kezelések nem állnának a rendelkezésre. Úgy fogalmaztak, hogy a gyógyszerekre fordított pénzzel a betegek, a szakma és az egészséggazdaság is jól jár; a megelőzés tehát komoly megtakarítást jelent.
