Rendszerszintű akadályok erodálják az orvos-beteg kapcsolatot
Az egészségügy jelenlegi struktúrája és a növekvő adminisztratív terhek globálisan veszélyeztetik a gyógyítás alapkövét: az orvos-beteg közötti bizalmi viszonyt, írja a Demokrata.
Bár a páciensek gyakran az empátia hiányaként élik meg a sietséget, a háttérben nem személyes attitűd, hanem fenntarthatatlan rendszerszintű elvárások állnak, írja a Demokrata.
A modern alapellátásban az orvosok napi 18-30 beteget kénytelenek ellátni, átlagosan 10-20 perces vizitidővel. Egy reprezentatív tanulmány rámutat a fizikai képtelenségre: egy háziorvosnak napi 26,7 órára lenne szüksége, ha maradéktalanul be kívánná tartani az összes szakmai protokollt és adminisztratív kötelezettséget (dokumentáció, biztosítói ügyintézés, engedélyeztetés).
Az orvosi autonómia visszaszorulását jelzi az amerikai statisztika: míg 2012-ben az orvosok 25%-a, addig 2022-re már több mint 73%-uk vált vállalati alkalmazottá. A profitorientált szemlélet a betegszámhoz köti a bérezést, ami folyamatos teljesítménykényszert szül. Ezt tetézi a pályakezdők hatalmas (akár 480 000 dolláros) hallgatói hitelállománya, amely gátolja az önálló praxisok indítását és a lassabb, minőségi betegellátást.
A frusztráció mindkét oldalon nő: a beteg elhanyagolva érzi magát, az orvos pedig adminisztratív munkássá válik eredeti hivatása gyakorlása helyett. A megoldás nem az egyéni hatékonyság fokozása, hanem:
-
az orvosi autonómia visszaállítása,
-
a bürokratikus közvetítő szereplők (pl. biztosítói adminisztráció) drasztikus csökkentése,
-
és az alapellátás finanszírozásának átalakítása, amely az időt és a figyelmet, nem csupán a betegszámot értékeli.
