Onkológia: kezdetektől fontos a (p)rehabilitáció

Merre tart ma az onkológia? Milyen közép- és hosszabb távú fejlesztések várhatók a diagnosztikában és a terápiában?

Az onkológia olyan rohamléptekben fejlődik, amit szinte követni sem lehet, emiatt általában már az onkológusok is specializálódnak egy-egy szervre, lehetőség szerint. Magyar nyelvű irodalom is alig elérhető, mert szinte minden csak angolul és online formában jelenik meg. Hogy merre tart? Egyértelmű, hogy a mesterséges intelligencia itt is egyre több szerepet kaphat. Fontos hangsúlyozni, hogy az algoritmusok által javasolt diagnosztikus és kezelési módokat mi magunk is tudjuk, csak jelentős idő takarítható meg AI használatával, aminek nagy előnye igazán az lehet, hogy így a betegeinkkel a személyes kontaktusra maradhat minőségi idő, amíg a számítógép „gondolkodik” helyettünk.

A diagnosztikában az egyre nagyobb precizitású és felbontóképességű képalkotások mellett nagyobb hangsúlyt kap a funkcionális képalkotás is, melynek alapján a daganatok összetételét is jobban megismerhetjük, valamint a digitális patológiával is összevethetjük. A molekuláris biológiai és immunhisztokémiai módszerek által a daganatok molekuláris altípusait ismerjük meg, a driver mutációkkal vezetett kezelési algoritmusok terjednek egyre inkább, vagy akár a keringő tumorsejtek, vagy ezek alkotói, a DNS- vagy RNS-kimutatások is fontos döntéstámogató információk.

A sugárterápia is egyre pontosabban vezérelhető, így nagyobb daganatölő dózisok adhatóak le biztonsággal úgy, hogy közben az ép szöveteket maximálisan tudjuk védeni.

A diagnosztika és a terápia speciális ötvözete, a „teranosztikumok” elterjedése várható, amit a nukleáris medicina biztosít számunkra, és abszolút személyre szabott kezelést lehet velük biztosítani a betegeinknek.

Milyen diagnosztikai és terápiás lehetőségekben bízhatnak a magyar betegek a nyugati országokban elérhetőkhöz képest? Van-e lemaradásunk, és ha igen, akkor mit tehetünk és teszünk ellene?

Ma Magyarországon minden olyan diagnosztikai eszköz elérhető, amely ahhoz kell, hogy a legoptimálisabb kezelést tudjuk javasolni a betegeknek. Nem tudnék most „hiányt” e téren felsorolni, persze álmok mindig vannak, de a józan ész is használandó. Van néhány terápia viszont, amely jelenleg nem elérhető hazánkban, a viszonylag kisszámú igény miatt, mint pl. a protonterápia, de egyedi méltányossági kérelemmel (EMK) ezekhez is hozzájuthatnak a betegeink.

Mennyire reális cél, hogy krónikus betegséggé tegyük a rosszindulatú daganatokat? Hol tartunk most ezen az úton?

Mai onkológiai tudásunk szerint az onkológiai betegek 50-60%-a meggyógyítható, vagy legalábbis krónikussá tehető, a cukorbetegséghez vagy a magas vérnyomáshoz hasonlóan. Éppen ezért a döntéseink meghozatalánál arra is nagy hangsúlyt fektetünk, hogy hosszú távban gondolkozzunk, az életminőséget is maximálisan szem előtt tartva, kezdetektől fogva a (p)rehabilitációt is megfogalmazzuk, és pszichoonkológai támogatást is biztosítsunk a betegeinknek.

Fontosak lennének a szűrővizsgálatok, illetve az egészséges életmód a daganatos halálozás csökkentéséhez. Miben látod az okát, hogy a magyar lakosság ebben nem működik kellően együtt? Mit tehetnének ez ügyben az onkológusok?

Az egészségfejlesztés mint relatíve új diszciplína azt célozza, hogy az embereket idejekorán „megtanítsuk” arra, hogy az egészségük érték, amiért ők is felelnek, meg kell tanulniuk vigyázni rá. Az egészségtudatos életmód nemcsak egy szlogen, hanem ennek tényleg egy életformának is kell lennie.

Minden segítséget megadnak a szakemberek, hogy aki szeretné, az részt vehessen szűréseken, hogy időben eljusson orvoshoz, illetve jól ismert a radiológiában a „kéthetes” szabály, ami azt jelenti, hogy daganatos betegség alapos gyanúja esetén a kivizsgálásnak 14 naptári napon belül meg kell történnie. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi szakemberek oldaláról felkészültek vagyunk, csak élnie kellene mindenkinek a lehetőséggel, és nem az utolsó utáni pillanatban kellene jelentkezni, igen elhanyagolt esetekkel.

Mennyire érdekli a fiatalokat az onkológia? Biztosított az utánpótlás?

Az utánpótlás mindig is fontos kérdés, hogy átadjuk a tudást, és ösztönözzük is a fiatalokat arra, hogy legyen igényük folyamatosan fejlődni. Bár a világ eléggé kifordult sajnos meglehetősen sok téren magából, de szerencsére úgy látom, hogy lesz onkológiából utánpótlás. Ma már sikerélményeket könyvelhetünk el, ami jelentős motivációs tényező kell hogy legyen. Manapság már egy onkológusnak az a kihívás, ha egy beteg a többedik daganatával jelentkezik, és úgy kell alaposan megfontolni a kezelését, hogy minden korábbi onkológiai beavatkozást is latba vessünk. Az életkor sem szabhat már gátat, megfelelő szupportív kezeléssel jó életminőség mellett is lehet hatékonyan gyógyítani. Talán nem egyenletes a földrajzi eloszlás, de manapság már csak „relatív szakemberhiányról” beszélhetünk, mert rengeteg feladatot online is el lehet látni, mint pl. oncoteam, radiológiai és patológiai távleletezés, sugárterápiás tervezések, vagy akár a telerobot sebészeti beavatkozások is ide értendőek, illetve meg kell határoznunk biztonsággal az AI helyét is.

És a szakdolgozói?

Szerencsére elhivatott szakdolgozók vannak az onkológia szolgálatában, legtöbbjük „érintett”, mert pl. hozzátartozójuk vagy ők maguk voltak onkológiai betegek. Egyre több ráépített képzés is segíti őket, hogy tudásukat bővítsék, majd a ranglétrán ők is magasabb szintet érhessenek el. A teammunka nélkülük elképzelhetetlen lenne, köszönet illeti őket is.