Mit mérjen otthon egy beteg?

A lap előljáróban feleveníti, hogy Magyarországon melyek is az ismertebb önellenőrzésre szolgáló eszközök, a lista elég terjedelmes: vércukorszintmérésre szolgáló eszközök, női reproduktivitást jelző tesztek (terhességi, ovulációs, menopauzát jelző tesztek), vizeletcsíktesztek, baktériumok, vírusok, gombák jelenlétét kimutató tesztek (pl. Helicobacter pylori, Mononucleosis, RSV, Streptococcus, bakteriális vaginózis), drogtesztek, lipidszint-monitorozásra alkalmas eszközök (koleszterol, HDL, LDL, triglicerid), véralvadás-monitorozásra (INR-meghatározás) szolgáló tesztek, tumormarker kimutatására szolgáló tesztek (pl. PSA), ételintoleranciát kimutató gyorstesztek.

A lap emlékeztet, hogy a tesztek tájékoztatóinak egyértelmű tanácsot kell adnia arra vonatkozóan, mit kell tenni pozitív, negatív vagy bizonytalan eredmény esetén, illetve mi annak a valószínűsége, hogy téves pozitív vagy téves negatív eredmény születik. Továbbá minden önellenőrzésre szolgáló eszköznek tájékoztatójának fel kell hívnia a felhasználó figyelmét arra, hogy semmilyen orvosi jellegű intézkedést ne tegyen háziorvossal való konzultáció nélkül. Ennek gyakorlati megvalósulására azonban nem rendelkezünk adatokkal – állapítják meg.  –  A szabályozás legérdekesebb pontja, hogy az önellenőrzésre szolgáló eszközök alkalmazása előtt azok használatára  „megfelelő képzést” kapjon a felhasználó. A „megfelelő képzést” azonban gyakran egészségügyi szakemberektől sem várhatja a teszt vásárlója, mint azt egy svájci kutatás kimutatta orvosok körében – a majd 300 megkérdezett háziorvos csupán 22%-a tudta egy teszt analitikai paramétereinek ismeretében megadni pozitív érték esetén annak a valószínűségét, hogy a betegség ténylegesen fennáll.

Egy teszt elvégzésekor kapott eredmény ugyanis nem jelenti 100%-osan az adott betegség/állapot fennállásának egyértelmű megerősítését vagy elvetését. Az Egyesült Államokban például évente 3200 bejelentés érkezik az engedélyező hatósághoz (FDA) csak az önellenőrző vércukorszintmérők „hibás” működéséről. Az önellenőrző gyorstesztek bár gyakran 100%-os megbízhatóságot ígérnek, nem minden körülmények között és nem mindenkire vonatkoztatva. Ugyanis a hibák 90%-a a pre- és posztanalitikai szakaszban történik, azaz nem megfelelő vizsgálati előkészületek és az eredmények helytelen értékelése vezet az önellenőrző tesztek tévedéséhez – olvasható a pharmaonline.hu-n.