Krízisambulancia a Péterfy kórház pszichiátriáján
Az Index a Péterfy Sándor Utcai Kórház 40 éves múltra visszatekintő Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályán járt.
Egy öngyilkosság is túl sok – véli Szilágyi Simon, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályának vezetője, akit arra kértünk, vezessen minket körbe az épületben, ahova napi szinten mintegy 8-10 fő érkezik kifejezetten öngyilkossági szándék, avagy már konkrét kísérlet következtében.
Az intézménybe belépve nagyjából ugyanaz a látvány fogad bennünket, mint bármely másik kórházban: a folyosón fehér köpenyes emberek jönnek-mennek, két oldalt a székeken betegek várakoznak, beszélgetnek. A többség kedvesen reagál érkezésünkre, érdeklődve kérdezik, melyik újságtól jöttünk, mi járatban vagyunk erre. Beszélgetés közben nehéz elképzelni, hogy ezek az emberek nemrég el akarták dobni az életüket, sőt az sem kizárt, hogy ebben a pillanatban is ezt fontolgatják.
A legijesztőbb az egészben, hogy bármelyikünk kerülhet ilyen helyzetbe. Balló Henrietta vezető klinikai szakpszichológus szerint fontos megérteni: a lélektani krízis nem egy betegség vagy egy kóros állapot, arról van szó csupán, hogy az adott személy olyan kihívással találta szembe magát, amellyel, úgy érzi, nem tud megküzdeni.
Életünk során mindannyian összegyűjtünk egy csomó szerszámot, mégis könnyedén előfordulhat, hogy éppen az az egy csavarkulcs hiányzik, amelyre épp szükségünk lenne. Mi abban segítünk, hogy hol lehet beszerezni ezt a hiányzó eszközt – mondja metaforikusan Balló Henrietta, hozzátéve, nagyon sok esetben azt látják, már egy beszélgetés is sorsfordító lehet. Ez igazolja azt a feltételezést, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetők többsége nem meghalni akar, csupán nem tud túllépni azon a problémán, amely aktuálisan megkeseríti a mindennapjait.
