Korai prosztatarák: nincs előnye a műtétnek!

A most megjelent tanulmány – Timothy J. Wilt és munkatársai: Follow-up of Prostatectomy versus Observation for Early Prostate Cancer; NEJM – további bizonyítékkal szolgál azzal kapcsolatban, hogy az újonnan diagnosztizált prosztatarákos esetek zömében (70 százalék; a prosztatára korlátozódó, korai stádiumú megbetegedések) nem előnyös a műtéti kezelés: nem hosszabbítja meg az életet, ellenben súlyos mellékhatásokkal jár (fertőzés, vizelettartási zavar, erektilis diszfunkció).

Az 1994-ben indult PIVOT vizsgálatban (Prostate Cancer Intervention Versus Observation Trial) a korai stádiumú prosztatarákos betegeket két csoportba randomizálták, az egyik csoport tagjai kezelést kaptak, a másikban csak akkor kezelték a férfiakat, ha aggodalomra okot adó tüneteik jelentkeztek (pl. vizelési probléma, csontfájdalom). Mivel a korai stádiumú prosztatarák gyakran lassan növekszik és ritkán okoz tüneteket, az obszervációs csoport tagjainak nagy része egyáltalán nem részesült kezelésben, írja a kutatásról beszámoló közleményében az egyik résztvevő egyetem (Washington University School of Medicine in St. Louis).

A PIVOT vizsgálat indulása idején kezdődött a prosztataspecifikus antigén (PSA) rutin tesztelése, egyre több férfit diagnosztizáltak prosztatarákkal, és a megbetegedés standard kezelési metódusa lett a sebészet vagy a radiológia, mivel úgy vélték, ezek meghosszabbítják az életet, mondja a tanulmány egyik szerzője, a Washington University urológiai sebészetét vezető Gerald L. Andriole. Azonban a következő évtizedben a kezeléssel összefüggő mellékhatások egyre növekvő kételyt ébresztettek, és kiderült az is, hogy a korai prosztatarák lassan nő és ritkán okoz egészségügyi problémát.

A sebészeti eljárás potenciális haszna tisztázása érdekében 731, átlagosan 67 éves férfibeteg bevonásával indult a PIVOT vizsgálat. A 20 éves utánkövetés során a sebészeti kezelésben részesülők 61 százaléka, az obszervációs csoportba tartozók 66 szézaléka halálozott el (a különbség nem szignifikáns), és az operáltak 7 százaléka, a megfigyeltek 11 százaléka hunyt el prosztatarák következtében (a különbség ebben az esetben sem szignifikáns). A műtött férfiak 15 százalékában alakult ki erektilis diszfunkció, 17 százalékában vizelet-inkontinencia és további 45 százalékában egyéb komplikáció.

Az is kiderült, hogy egyes esetekben – különösen hosszú várható élettartam és középsúlyos, súlyos kockázatot jelentő betegség esetén, amikor a PSA >10-20 ng/ml és a tumor agresszivitását jelző Gleason-érték 7 – hasznos lehet a műtét vagy a radioterápia.