Kómacentrum: ahol éveket is fekszik a beteg
Az OORI kómarészlegére évente 70-80 embert hoznak, a többség kemény küzdelmek után ismét emberként élhet – derül ki a Magyar Idők riportjából.
Az Agysérültek Rehabilitációs Osztályának három éve kialakított kómacentruma volt az első az országban, amelyet azért hoztak létre, hogy a kómás betegek valódi esélyt kapjanak a felépülésre – olvasható a Magyar Időkben. Itt ugyanis olyan speciális ápolásban-gondozásban részesülnek, amely nem csupán az életben maradásukhoz nélkülözhetetlen, de abban is segít, hogy amennyire csak lehet, visszatérjenek közénk. Nem is gondolnánk, hogy még az előbbi feladat sem egyszerű: az ágyhoz kötött betegeknél ugyanis, kortól, általános fizikai állapottól függetlenül már 24 óra alatt is felfekvések, azok nyomán pedig fertőzések alakulhatnak ki, ezért speciális, úgynevezett antidekubitusz matracot, párnát igényelnek. Emellett rendszeresen mozgatni kell őket, hogy az izmok, ízületek ne tapadjanak le az állandó fekvéstől, és ha magához tér, képes legyen mozogni a beteg.
Mert magához tér, legalábbis azok közül, akik itt fekszenek, majdnem mindenki. Ehhez persze – furcsa lehet ez a kifejezés itt, de talán ez írja körül legjobban a lényeget – nagyon gondos előválogatásra van szükség. Dénes Zoltán osztályvezető főorvost, aki hétfőnként személyesen megy el azokhoz, akiknél esély van a felépülésre, erről is kérdeztük. Beszélgetésünk során a főorvos a kómás állapottal kapcsolatos tévhiteket is igyekezett eloszlatni.
A rehabilitáció egy nagyon lassú, sok türelmet igénylő tevékenység. Sokak számára, ha nem is tudatosan, de megtévesztő lehet az intézmény címe is, Szanatórium utca, mert ebből akár arra is következtethetnek, hogy innen minden esetben teljesen gyógyultan, egészségesen tér haza a beteg. Ám ez a legtöbbször sajnos nem így van.
Sok beteg hónapokat, sőt akár egy-két évet is eltölt itt, rendszeresen járnak hozzá a rokonok, a barátok. Az ápolók akaratlanul is részesei lesznek az életüknek, sokan nem is bírják ezt a fajta pszichés megterhelést, hiszen intenzívesként nem ehhez szoktak. Egy aktív intenzív osztályon az életmentés a cél, ezért a betegbe katétert, kanülöket helyeznek, géppel lélegeztetik. A kómacentrumban viszont azon kell igyekezni, hogy a betegeket mielőbb megszabadítsák a csövektől, és minél nagyobb mértékben képessé tegyék az önellátásra.
Ugyancsak az OORI kómacentrumában járt a Népszabadság.