Ki kezelje az autista gyerek fogát?

– Vigyem a gyerekemet állatorvoshoz? – így fakadt ki a segítő irodának egy Zala megyében élő apa, miután autista fiát egyetlen fogorvos sem volt hajlandó fogadni. A gyereknek iszonyatosan fájt a foga, viszont egyetlen fogorvos sem vállalta annak kockázatát, hogy a kezelés közben előtör az autizmus valamely sajátságos jegye, a dühroham például. Szinte szó szerint ugyanez az eset játszódott le Budapesten is, ahol a szintén autista gyereket csak az ötödik fogorvos volt hajlandó fogadni, ő is csak azzal a feltétellel, hogy édesanyja a kezelés közben lefogja.

Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szervezete szinte naponta kap ilyen és ehhez hasonló panaszokat. A szervezet alelnöke, Kovács Melinda szerint mindez azt igazolja, hogy megoldatlan a fogyatékkal élők egészségügyi ellátása, legyen szó akár a legegyszerűbb problémáról is.

– Egy vakbélműtét vagy nőgyógyászati vizsgálat a fogyatékkal élőknek komoly gondot jelent, mert az ellátók nem merik vállalni a kezelés vélt vagy valós kockázatait. Nem tudnak különbséget tenni a pszichiátriai beteg, az értelmi fogyatékos vagy az autista között – mondja az érdekvédő. Kovács Melinda szerint még a legegyszerűbb dolgokat sem sikerült ezen a területen elérniük. Így azt sem, hogy bizonyos speciális betegségben szenvedők annál az orvosuknál maradhassanak, aki gyerekkoruk óta foglalkozik velük.

Az ombudsmani hivatalban is vizsgálat folyik az ügyben: azt tanulmányozzák, hogy e gyakorlat sérti-e az érintettek alkotmányos jogait. A jogvédő hatóságot egy fogorvosnő kereste meg azzal, hogy adjanak útmutatót, miként segíthet az ilyen esetekben.

Borza Beáta, a Méltóképpen másképp elnevezésű fogyatékosügyi hivatal vezetője azt állítja, hogy az illetékes hatósági szervek álláspontja szerint a rendszer működőképes, hiszen vannak elsősorban a „speciális” gyerekek ellátására kijelölt orvoscsoportok, mégis, a gyakorlat mást mutat: még az orvosi kamarának sincs útmutatója az ilyen ellátásokhoz. Az egészségügyben dolgozók félnek, erre irányuló speciális képzést az egyetemen nem kaptak.

– Még csak súlyosan fogyatékosnak sem kell lennie, elég, ha valaki „pszichoszociális eset”, hiperaktív például, s máris csődöt mond az orvostudomány. Tartanak attól, vajon hogyan reagál a kezelésre, akár egy fájdalomcsillapítóra a páciens – mondja a hivatal munkatársa. Borza Beáta szerint ugyanilyen hátrány éri a mozgásukban korlátozottakat vagy például a siketeket, akikkel nem is tudnak kommunikálni az orvosok.

– Ők például a vizsgálatokhoz rendre kísérőket visznek magukkal, miután az intézmények – jóllehet, kellene – nem tudnak jeltolmácsot biztosítani. Az általában „többmenetes” vizsgálatokhoz azonban sokszor akár négy-öt segítőre is szüksége van a siket embernek, miközben egészségügyi szempontból is szenzitív adatokról beszélünk. Vagyis ezekről kényszerül orvosával értekezni kívülállók előtt – mondja Borza Beáta.

Rendszerszerű megoldást ugyan nem jelent, de előrelépést mégis, hogy a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékos Otthonában, ami Tordason működik, megszervezték például „a különösen hátrányos helyzetű nők helyi szűrését”. Az Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen emlőszűrő és felvilágosító program célja, hogy a hátrányos helyzetű lakosság is hozzáférjen a mellrák kiszűrését, megelőzését segítő ellátásokhoz. A hazai értelmi fogyatékkal élő nők számára rendkívüli fontosságú az a kezdeményezés, amely a helyben történő emlőrákszűrést teszi számukra lehetővé, vagyis megszokott környezetükben, az általuk is elfogadott személyek közreműködésével, emberi és női méltóságuk teljes tisztelete mellett vizsgálták őket.

Kun J. Viktória, Népszabadság Online