Gyógyítás
Kell-e a radikális rákműtét?
Több mint száz éve sebészi gyakorlat, hogy amikor a tumort eltávolítják, a környező, akár ép nyirokcsomókat is kimetszik. Most mégis kétségek merültek fel a radikális műtétek hasznát illetően. Ha ezek megalapozottnak bizonyulnak, a daganatok kezelésénél teljesen új stratégiát kell alkalmazni.
A mai álláspont szerint az ép nyirokcsomók eltávolítása ugyan bizonyos következményekkel és panaszokkal járhat, de kétségtelenül kisebb baj, mint ha daganatsejtek maradnának vissza a szervezetben.
Dieter Hölzel professzor, a müncheni daganatregiszter epidemiológusa azonban korábbi adatok tömegét, többek között 30 éves túlélési statisztikákat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a daganat körül elhelyezkedő nyirokcsomók teljes műtéti kiirtása a túlélésre a legcsekélyebb kedvező hatással sincs. Ez minden rosszindulatú daganatra igaz, a melanómától az emlőrákon át a vastagbél-karcinómáig.
A teljes nyirokcsomó-eltávolítás indoka alighanem téves elképzelésen alapul – állítja Hölzel professzor. A daganatszórás elterjedt elmélete szerint a magányosan növekvő tumor csak ha bizonyos nagyságot vagy stádiumot elért, kezdi a sejteket szétszórni a szervezetben, éspedig legelőször a közeli nyirokcsomókba.
Innen egyenes út vezet a nyirokereken át a távolabbi szervekbe, ahol áttétek jönnek létre. Hölzel szerint azonban nem biztos, hogy a tumoros nyirokcsomóból, mint valami ugródeszkáról, valóban továbbkerülnek a daganatsejtek, sőt a nyirokcsomók inkább tűnnek a tumorterjedés zsákutcáinak.
Sokkal valószínűbb, hogy a daganatszóródás már annak előtte bekövetkezik a szervezetben, hogy a környező nyirokcsomók megbetegednének. Ezt Hölzel professzor 16 ezer daganatos beteg adatainak elemző vizsgálata alapján állítja. Az esetek 80 százalékában a távoli áttétek (tüdőben, májban, agyban) már akkor kimutathatók voltak, amikor az első tumort még fel sem ismerték. Onkobiológusok genetikai vizsgálatai is igazolják, hogy az áttéteknek vélt daganatok az esetek egy részében voltaképpen önállóak, és a szervezetben több ponton egyszerre indulnak növekedésnek.
Cristopher Klein, a regensburgi Onkogenetikai Intézet igazgató professzora szerint az áttétekben föllelhető génminták annyira különböznek egymástól, hogy egyáltalán nem lehet megmondani, melyik tumor honnan ered. Összefoglaló közleménye ez év áprilisában jelent meg. Míg az áttétes teória az úgynevezett lineáris szórás elvén alapul, az egyszerre növekvő, egymástól független daganatok elmélete egyidejű, párhuzamos tumornövekedést jelent.
Ha a további vizsgálatok Hölzel és Klein professzorok figyelemre méltó kutatásait igazolják, a daganatképződésről alkotott ismereteink némiképp elavulhatnak, és merőben újszerű diagnosztikus és kezelési stratégiát kell kialakítani.
Megjegyezzük, Hölzel professzor vélekedése korábbi közlemények utólagos statisztikai elemzésén alapul, ebből nem lehet a sebészi gyakorlat számára következtetéseket levonni. Ehhez hosszas, összehasonlító vizsgálatokon alapuló, a műtétet, gyógyszeres kezelést és túlélést elemző klinikai vizsgálatok szükségesek.
Dr. Ender Ferenc osztályvezető sebész főorvos lapunknak elmondta, az, hogy mely és hány nyirokcsomót kell eltávolítani a daganatkezelés során, bizonyítékokon alapuló tudományos irányelvek szerint történik. Jelenleg éppen a tumor környéki nyirokcsomók pontos besorolása képezi a műtéti technika és a kemoterápia alapját.
Dr. Szenczi Tóth Károly, Népszabadság Online
