Gyógyítás
Infarktusban az oxigénnel túltelített vér beadása csökkenti a szívizomelhalást
2009. szeptember 27. 11:18
.jpg)
A vérellátás megszűnése miatt elpusztuló szívizomsejtek száma jelentősen csökkenthető, ha a károsodott területre oxigénnel túltelített vért juttatnak.
Az új kezelési módról írott tanulmányt a Circulation: Cardiovascular Interventions legújabb száma közölte.
Koszorúérbetegségben az erek belső felszínén kifejlődő zsírpárnák fokozatosan híznak, majd kiszámíthatatlanul, hirtelen a párna teteje átszakad, a zsíros anyag bezúdul az érbe és igen gyorsan megalvasztja a vért. A véralvadék elzárja a vérkeringés útját, az ér által táplált szívizomsejtek nem kapnak oxigént és táplálékot, emiatt gyorsan elhalnak: ez a szívinfarktus.
Aki a szívizomelhalást jelző mellkasi fájdalom kezdete után hamar megfelelő szakintézetbe kerül, annak a mai szívgyógyászat sokat segíthet: az elzáródott koszorúeret ismét megnyitják, kitágítják, a szűkült érszakaszt nyitva tartó fémhálót, stentet ültetnek be. Mindezek ellenére a szívizom oxigéntől átmenetileg elzárt területén sok sejt károsodhat, és ez rontja a későbbi gyógyulás esélyeit.
Amerikai kutatók Gregg W. Stone vezetésével évek óta foglalkoznak olyan módszerekkel, melyek alkalmasak a szívizomzat károsodásának csökkentésére. A legújabb statisztikák szerint az Egyesült Államok területén jelentős mértékű infarktus miatt évente 361 ezer beteget szállítanak kórházba, akiknek korszerű kezelése életek ezreit mentheti meg.
A szívkatéteres laboratóriumba gyorsan bevitt betegeknél azonnal szívkatéteres vizsgálat történik, amely pontosan megmutatja, melyik ér szűkült be, illetve záródott el. Az új eljárás alkalmazásakor a tünetek kezdete után 6 órán belül a szívizomzatnak arra a területére fecskendeztek be oxigénnel túltelített vért, ahol a korábbi, időleges oxigénhiány következtében valószínű volt a szívizomzat károsodása.
A munkacsoport 222 szívinfarktus miatt így kezelt beteg eredményeiről számolt be. Az oxigénnel túltelített vér befecskendezése után az elpusztult szívizomsejtek száma, az „infarktus zóna” nagysága csak 20 százalék volt, míg azokban az esetekben, ahol ilyen eljárást nem használtak 26,5 százalék. Az egy hónapon belül előforduló súlyos kardiovaszkuláris szövődmények előfordulását azonban a kezelés nem befolyásolta.
Koszorúérbetegségben az erek belső felszínén kifejlődő zsírpárnák fokozatosan híznak, majd kiszámíthatatlanul, hirtelen a párna teteje átszakad, a zsíros anyag bezúdul az érbe és igen gyorsan megalvasztja a vért. A véralvadék elzárja a vérkeringés útját, az ér által táplált szívizomsejtek nem kapnak oxigént és táplálékot, emiatt gyorsan elhalnak: ez a szívinfarktus.
Aki a szívizomelhalást jelző mellkasi fájdalom kezdete után hamar megfelelő szakintézetbe kerül, annak a mai szívgyógyászat sokat segíthet: az elzáródott koszorúeret ismét megnyitják, kitágítják, a szűkült érszakaszt nyitva tartó fémhálót, stentet ültetnek be. Mindezek ellenére a szívizom oxigéntől átmenetileg elzárt területén sok sejt károsodhat, és ez rontja a későbbi gyógyulás esélyeit.
Amerikai kutatók Gregg W. Stone vezetésével évek óta foglalkoznak olyan módszerekkel, melyek alkalmasak a szívizomzat károsodásának csökkentésére. A legújabb statisztikák szerint az Egyesült Államok területén jelentős mértékű infarktus miatt évente 361 ezer beteget szállítanak kórházba, akiknek korszerű kezelése életek ezreit mentheti meg.
A szívkatéteres laboratóriumba gyorsan bevitt betegeknél azonnal szívkatéteres vizsgálat történik, amely pontosan megmutatja, melyik ér szűkült be, illetve záródott el. Az új eljárás alkalmazásakor a tünetek kezdete után 6 órán belül a szívizomzatnak arra a területére fecskendeztek be oxigénnel túltelített vért, ahol a korábbi, időleges oxigénhiány következtében valószínű volt a szívizomzat károsodása.
A munkacsoport 222 szívinfarktus miatt így kezelt beteg eredményeiről számolt be. Az oxigénnel túltelített vér befecskendezése után az elpusztult szívizomsejtek száma, az „infarktus zóna” nagysága csak 20 százalék volt, míg azokban az esetekben, ahol ilyen eljárást nem használtak 26,5 százalék. Az egy hónapon belül előforduló súlyos kardiovaszkuláris szövődmények előfordulását azonban a kezelés nem befolyásolta.
Forrás: Dr. Matos Lajos, MTI; Circulation: Cardiovascular Interventions
