Húgyúti fertőzések – vancomycin-rezisztens enterococcusok
A kórházban ápolt betegekben egyre gyakrabban okoznak az enterococcusok húgyúti infekciókat.
Az utóbbi időben arra is felfigyeltek, hogy az enterococcusok között a vancomycin-rezisztens enterococcusok előfordulása növekedett, s emiatt többen haltak meg. E fertőzések kezelése jelentős többletköltséggel jár, és csak kevés antibiotikum alkalmas e súlyos kórkép előnyös befolyásolására. A klinikusnak mindenekelőtt azt kell tisztáznia, hogy a vancomycin-rezisztens enterococcus megjelenése a vizeletben kolonizációt, aszimptomatikus bakteriuriát vagy húgyúti fertőzést jelent. Csak ennek eldöntése után lehet azt végiggondolni, hogy kit kell kezelni, mennyi ideig és mivel.
Az ampicillin alkalmas
Általában az ampicillin a legalkalmasabb antibiotikum – beleértve a vancomycin-rezisztens enterococcust is – ha a kórokozó ampicillinre érzékeny. A nitrofurantoin, a fosfomycin és a doxycyclin intrinsic aktivitással rendelkezik az enterococcusokkal szemben, s ez vonatkozik a vancomycin-rezisztens enterococcusra is. Tehát e gyógyszerek alkalmasak a vancomycin-rezisztens enterococcus cisztitisz kezelésére. Linezolid vagy daptomycin lehet a választás, ha az enterococcus nem érzékeny ampicillinre és felső húgyúti infekcióra van gyanú, amely esetleg bacteriémiával is együtt jár. Egyéb antibiotikumokkal kapcsolatban (pl. tigecyclin, quinupristin-dalfopristin) még kevés adat áll rendelkezésre.
Forrás: Pharmacotherapy 2010. Nov. 30 (11): 1136-1149.
