Facebook, a pszichológia segítője

Világviszonylatban minden hetedik ember tagja a Facebooknak, és a közösségi média használata háromszor gyorsabb ütemben nő, mint az internethasználat bármely más formája. Felmérések alapján a serdülőkorúak 92 százaléka napi rendszerességgel tölt időt a „Facebook-térben”, ahol jellemzően sokkal többet felfednek önmagukból, mint a való életbeli kommunikációban. Ennek megfelelően a közösségi háló használata jól jellemzi a fiatal generáció interperszonális fejlődését és szociális kapcsolatait, ha tehát – a megfelelő etikai szabályok betartása mellett – elemeznénk a Facebookra felkerülő személyes információkat, valószínűleg pontosabban megérthetnénk a mentális zavarok kialakulását és korai jellemzőit – érvelnek a Cambridge-i Egyetem kutatói a Lancet Psychiatry hasábjain publikált tanulmányukban, amelyet a PharmaOnline ismertet.

Mi jellemző ma a közösségi háló megítélésére?

Egyfelől a közösségi média és a mentális egészség kapcsolatának kérdéskörét máig heves viták övezik, másfelől viszont egyre inkább elvárás, hogy az egészségügyi szakemberek és kutatók a közösségi portálok aktív felhasználói legyenek, és tevékenységükkel a tájékoztatást, ezáltal pedig az egészség javítását szolgálják. Népszerűsége révén a Facebook óriási, kiaknázatlan adattömege nemcsak a mentális betegségek korai felismerését és esetlegesen azok megelőzését segítheti, hanem – az úgynevezett digitális megosztottság bizonyos fokú áthidalásával – az egyébként nehezen elérhető társadalmi csoportokkal való kapcsolatteremtést is lehetővé teheti.

Hogyan válhat a pszichiátriai kutatás és a beteggondozás eszközévé?

A kutatók meglátása szerint a Facebookon közzétett információk jellemzően megbízhatóbbak, mint a személyes kikérdezéskor adott válaszok, és egyben hiteles képet adnak az egyén mindennapos tevékenységeiről, „offline” viselkedéséről. A közösségi tér mindemellett olyan jellemzők megítélésére is lehetőséget ad, amelyek egy rövid élő beszélgetés alkalmával nehezen értékelhetők (ilyen például a kötetlen társalgás intenzitása). A közösségi portálo(ko)n keresztül ráadásul könnyű nagy tömegeket mozgósítani. Úgy tűnik, van is hajlandóság az ilyen jellegű kutatómunka segítésére: egy tanulmányban a résztvevők közel kétharmada hozzájárult ahhoz, hogy egy kutatási célú adatbázis összeállítása érdekében szenzitív egészségügyi adataikat összevessék a közösségi hálón lévő profiljukkal.

A Facebookon posztolt állapotfrissítések, megosztások és like-ok rendkívül sokat elárulnak az egyénről: egy tanulmányban a résztvevő 200 amerikai egyetemista közül minden negyedikről megállapították, hogy enyhe depresszióra utaló tüneteket sejtetnek a közösségi hálón kinyilvánított közléseik. A kutatók szerint a bejegyzések témája, nyelvezete és az általuk közvetített érzések alaposabb vizsgálata potenciálisan fény deríthet a mentális zavarok korai tüneteire. Hasonlóan beszédesek lehetnek a felhasználók által közzétett fotók is. A világ legnagyobb fényképmegosztó portáljának számító Facebookra naponta mintegy 350 millió (!) képet töltenek fel, az ezeken szereplő arcok emocionális üzenetének automatizált elemzése pedig egyedülálló betekintést nyújthat az egyén „offline” viselkedésébe.

Több vizsgálatban megállapítást nyert, hogy a közösségi hálók pozitívan és negatívan is befolyásolhatják az érzelmeket. Negatív érzelmeket vált ki például, ha az ismerősnek jelölt személy elutasítja a felkérést. Meglepő módon, a hírfolyamban megjelenő információtartalom emocionális töltése is hatással van érzelmi állapotunkra: egy tanulmány szerint hajlamosak vagyunk negatívabb érzelmi töltetű állapotfrissítéseket posztolni, ha ismerőseinktől kevesebb pozitív tartalom érkezik hozzánk a folyamatosan frissülő hírfolyamban (és az összefüggés fordítva is igaz). Két közelmúltbeli (2015) tanulmány arra is rámutat, hogy a mentális zavarral küzdőkre kifejezetten kedvezően hathat a közösségi tér: szkizofréniában szenvedő, illetve pszichózisos betegek arról számoltak be, hogy a közösségi háló segíti a társas kapcsolatok kialakítását és kivédi a tünetek súlyosbodását. Ez felveti, hogy a Facebook megfelelő színtere lehetne a mentális betegek támogatásának, az eddig rendelkezésre álló bizonyítékok azonban nem elegendőek annak eldöntéséhez, hogy a közösségi média összesített hatása valóban pozitív vagy inkább negatív-e e betegpopulációban.

A kutatók meglátása szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy a felhasználók Facebook-megnyilatkozásai és fotói alapján kidolgozott, személyre szabott tanácsadás beépíthető lenne-e a mentális zavarokkal küzdő betegek terápiájába. Más szavakkal: kérdés, hogy az online közösségi háló elvben megfelelő eszköze lehetne-e a pszichiátriai betegek gondozásának, lelki támogatásának. A pszichoterápia részét képezhetné például a személyes Facebook-emlékekre (korábbi bejegyzésekre, fényképekre) való visszatekintés, amely egy vizsgálat szerint kedvezően hat a pszichére, így jól kiaknázható lenne depresszió esetén, míg például az idős betegek körében alkalmas lehetne a kognitív teljesítmény és a hangulat javítására. A Facebookon szerveződő kapcsolatok támogatólag hathatnak csökkent önbecsülés esetén, és virtuális formában társaságot nyújthatnak a szociálisan elszigetelődötteknek. Ismert, hogy a serdülőkori szociális izoláció nagyobb valószínűséggel társul depresszióval és öngyilkossági késztetéssel, ezek az online kapaszkodók azonban segíthetik a való életbeli társas kapcsolatok felújítását – vélik a szerzők.

A nethasználók és az információs/kommunikációs technológiákat nem használó csoportok közötti digitális szakadék bizonyos fokú áthidalása révén a közösségi hálón keresztüli online – és potenciálisan „offline-ba” is átültetett – társas kapcsolatok a kiszolgáltatott és sebezhető társadalmi csoportoknak is lelki támogatást adhatnak: így például az otthontalan fiataloknak, akik a mentális zavarok szempontjából kiemelten veszélyeztetettek. Leírták, hogy az ilyen típusú, úgynevezett „proszociális online kapcsolatok” nyújtotta támogatás összefüggésbe hozható az alkoholfogyasztás visszaszorulásával és a depresszióra utaló tünetek enyhülésével. A közösségi háló fontos előnye a virtuális támogató csoportokkal szemben, hogy míg az utóbbi melletti elköteleződés csak időleges, addig a Facebook sokak számára a mindennapi élet szerves részét képezi.

A „digitális vészjelek” korai észrevételezése segíthet, hogy a rászorulók mielőbb szakszerű segítséghez jussanak – mutatnak rá a kutatók, példaként hozva egy öngyilkossági esetet, amelyben az önpusztító tett elkövetését a Facebookon közzétett bejelentés előzte meg – a megfelelő időben, sajnos érdemi válaszreakció nélkül. Az ilyen és ehhez hasonló tragédiák felhívják a figyelmet arra, milyen fontos, hogy jobban megértsük, mi számít klinikai szempontból releváns közlésnek a közösségi hálón. A „bejegyzés jelentése” funkció ugyanakkor már most is lehetővé teszi, hogy értesítést küldjünk, ha aggódunk ismerősünk esetleges szuicid gondolatai miatt.

Etikai kérdések

A közösségi portálokon fellelhető információk pszichiátriai kutatási és terápiás célú elemzése számos etikai kérdést felvet – köztük elsődlegesen azt, hogy a projektben részt vevőknek messzemenően tisztában kell lenniük azzal, milyen tartalmakhoz való hozzáféréshez adják beleegyezésüket. Az írásbeli hozzájárulás ebben az esetben időről időre megújítást igényel (az esetlegesen kialakuló mentális zavar teljes kórfejlődésén átívelő követés során). Megválaszolatlan etikai kérdés, hogy mi lenne a legjobb megoldás a közösségi hálón közzétett információk védelmére és egyben – indokolt esetben – azok jelentésére, illetve milyen kötelezettsége van az egészségügyi szakembereknek akkor, ha potenciálisan vészjósló információtartalomra bukkannak. Azt is szem előtt kell ugyanakkor tartani, hogy például a serdülők körében jellemző lehet a hamis vagy eltúlzott állítások közzététele, ami nehezíti a hiteles értékelést. Valószínűsíthető továbbá, hogy sokakban ellenérzést kelt(ene), és a magánélet megsértéseként értékelnék, ha számukra idegen kutatók ellenőriznék Facebook-posztjaikat. Jó példa erre a Twitter közösségi portál egy, a szuicidgyanús tevékenység felismerésére kifejlesztett applikációjának közelmúltbeli felfüggesztése a felhasználók tiltakozása miatt.

Következtetések

Ha a közösségi portálok idővel helyet is kap(hat)nak a beteggondozásban, a felhasználói biztonsággal kapcsolatos edukáció fontos részét kell, hogy képezze e stratégiának – hangsúlyozzák a szerzők. Várható ugyanakkor, hogy idővel maguk az orvosok is egyre nyitottabban fognak viszonyulni e kérdéskörhöz, hiszen a Facebook már jelenleg is népszerű az orvostanhallgatók és a rezidensek körében. Az előrejelzések szerint a következő orvosgeneráció tagjai közül hatszor annyian lesznek a közösségi portál aktív tagjai, mint ahányan a jelenlegi orvosgenerációkból Facebook-rajongók. A fenti megállapítások értékelésekor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a téma kutatása még gyerekcipőben jár, így a megfigyelt jelenségeket alátámasztó bizonyítékok többnyire nem elégségesek szilárd következtetések levonásához. Egy azonban biztos: a Facebook, amely 2008 óta a legnépszerűbb közösségi portálnak számít, ígéretes lehetőségeket rejt, olyanokat, amelyek idővel forradalmasíthatják a pszichiátriai beteggondozást.

Forrás:  Becky, I et al. A decade into Facebook: where is psychiatry in the digital age? Lancet Psychiatry 2016;3:1087–1090.