Életkor-specifikus probiotikumoké a jövő
Az intesztinális mikrobiom összetétele az életkor előrehaladtával markáns változásokon megy keresztül. Mindez az életkorra szabott pre- és probiotikumok alkalmazásának igényét is indokolja, írja a PharmaOnline.
Napjainkban a bélflórát alkotó mikroorganizmusok összességét már külön, önálló szervnek tekintik, ami együtt fejlődik, és együtt öregszik az emberi szervezettel. A számos interindividuális eltérés ellenére az intesztinális mikrobiomnál jól elkülönül egymástól a gyermekkorra, a felnőttkorra és az időskorra jellemző flóra, derül ki egy, a Cell folyóiratban megjelent közleményből, amit a PharmaOnline idéz.
Az ember az első baktériumokkal feltételezhetően még az anyaméhben találkozik. A szülés (hüvelyi úton) során is különféle baktériumok, elsősorban Lactobacillusok és Prevotellák jutnak az újszülött szervezetébe. Később ezt a flórát gazdagítja az anyatejes táplálás, ami merőben más összetételű bélflórát eredményez, mint a tápszeres táplálás. Jelentős lépést jelent a bélflóra fejlődésében a szilárd táplálékra való átállás, az anyatejes táplálás abbamaradása. Mintegy három évet vesz igénybe, mire az újszülötteknél tapasztalható bélflóra a mindenevőkre jellemző mikrobiommá fejlődik.
A következő nagy változást a pubertás hozza magával, amikor elsősorban a nemi hormonok hatása hagy nyomot a mikrobiomon, ekkor alakul ki a nem-specifikus mikrobiom.
Összességében elmondható, hogy a fiatalok intesztinális mikrobiomjára kevésbé komplex, kevésbé fajgazdag összetétel jellemző, mint a felnőttkorira, és míg a fiataloknál a mikroorganizmusok által exprimált gének elsősorban a növekedésért és a fejlődésért felelnek, addig felnőttkorban ezek a gyulladásos folyamatokkal és az elhízással hozhatók kapcsolatba.
Időskorban – a korábban domináns Firmicutes fajok helyett – a Bacteroidetes-ek kerülnek előtérbe, és miközben a korosabbá válással az intesztinális mikrobiom fajdazdagsága csökken, az egyének közötti különbségek egyre inkább kihegyezettek lesznek.
Az sem lényegtelen, hogy milyen környezetben élnek az időskorúak. Mint arról már korábban a Nature-ben beszámoltak, az idősek otthonában élőknél a bakteriális flóra diverzitása elmarad a saját otthonában lakó időseknél tapasztalttól. A rostok fogyasztása és a testmozgás különösen kedvezőnek bizonyul ebben az életkorban, és azok a bakteriális diverzitás növekedéséhez vezetnek. Ellenben a gyógyszerek szedése, különösen a polifarmácia, negatívan hat a mikrobiomra.
Az életkor előrehaladtával a bélben élő baktériumok összességére egyre inkább proinflammatorikus állapot lesz jellemző, ami számos, az időskorral összefüggő kórkép kialakulásának kedvezhet. A tipikus időskori betegségek, így például az Alzheimer-kór, a csontritkulás, az érelmeszesedés, az arthritis és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása is kapcsolatba hozható a mikrobiomban bekövetkező változásokkal, ami jól korrelál az immunrendszer „öregedési folyamatával”. Az immunrendszer időskori „érési” folyamatának részeként a specifikus immunrendszer gyengül, a veleszületett pedig erősödik. Ezzel párhuzamban nő a prosztaglandin E2, az interleukin-6 és a tumor nekrózis faktor mennyisége, ami egyfajta „proinflammatorikus koktélként” a szabad gyökök károsító hatása révén valamennyi szövettípusnál okozhatja az „Inflamm-Aging”-ként emlegetett, öregedéssel járó károsodást.
Az immunrendszeri proinflammatorikus állapot és a mikrobiom kétirányú kapcsolatban állnak egymással: a gyulladásos mediátorok diszbiózist idézhetnek elő, ami tovább ronthatja az inflammatorikus állapotot.
Felismerve azt, hogy az életkorral hogyan változik a mikrobiom összetétele, és feltérképezve azt, hogy milyen változásai vezethetnek különféle korspecifikus kórképek megjelenéséhez, logikusnak tűnik, hogy életkortól függően más és más összetételű probiotikumokra van szüksége a szervezetnek. Korspecifikus pre- és probiotikumoké a jövő – vallják a szakemberek.
