Az ADHD kihívásai és lehetőségei: diagnózis, kezelés és terápia

A hiperaktivitás és figyelemzavar tünetei, valamint a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar egy, már a gyermekkorban megjelenő pszichiátriai zavar.¹ A tünetek felismerését követően az ADHD diagnózisának megállapításához a DSM–5 szerinti kritériumok² fennállására van szükség: 17 éves kor alatt a diagnózis felállításához a figyelemzavar és a hiperaktivitás-impulzivitás tünetcsoportból legalább 6 tünetnek kell jelen lennie, és e tüneteknek jelentős funkciókárosodást kell okozniuk. Ezek a tünetek minimum 6 hónapig, de gyakran évekig jelen vannak, és 12 éves kor előtt, a gyermekkorban jelennek meg.^2,3 A hiperaktivitással, impulzivitással kapcsolatos viselkedési (externalizáló) tünetek jellemzően a fiúknál vannak jelen nagyobb arányban, míg lányoknál a figyelemzavar tünetei lehetnek túlsúlyban.⁴ Az ADHD tünetei tehát három csoportba sorolhatók: figyelemzavar, fokozott mozgékonyság és impulzivitás.

Az ADHD prevalenciája és társadalmi hatása

A statisztikák szerint a gyermekek körében az ADHD prevalenciája világviszonylatban körülbelül 5%-ra tehető,⁵ míg a felnőttek esetében az ADHD előfordulása 2,6%-ra becsülhető.⁶ Az ADHD tünetei így nemcsak a gyermekek fejlődésére vannak hatással, hanem jelentős társadalmi és gazdasági nehézségeket róhatnak a felnőttekre is, akik gyakran szenvednek a munkahelyi teljesítmény, a kapcsolatok és az általános életminőség romlásának problémáitól. A szorongás, a depresszió, a szenvedélybetegségek és más komorbiditások gyakori jelenléte tovább bonyolíthatja az érintettek helyzetét.

Az ADHD prevalenciáját befolyásolhatja a diagnosztikai tudatosság, mivel a serdülőkori ADHD tünetei sokszor más, serdülőkori viselkedési problémákkal is összekeverhetők (pl. lázadó magatartás, iskolai teljesítménycsökkenés), ezért az ADHD nem mindig kerül diagnosztizálásra, ami alacsonyabb prevalenciát mutathat.⁵ A másik ilyen lehetséges nehezítő körülmény a késleltetett diagnózis, mert a figyelemzavarral és impulzivitással kapcsolatos tünetek gyakran a serdülőkor végére válnak igazán problémássá, amikor az iskolai teljesítmény és a társas kapcsolatok komolyabban kezdik befolyásolni az egyén életét.⁵

A felnőttkori ADHD-val foglalkozó vizsgálatok száma hazánkban is növekszik, és úgy tűnik, hogy számos kérdés még további kutatást igényel.⁷ A nemzetközi kutatások eredményei szerint szignifikáns összefüggés van az ADHD tünetei és a súlyos szociális és kriminális magatartást, valamint a munkaképességet érintő funkciózavarral, sőt a pszichiátriai betegséghez köthető állapotokkal is.⁴

A szociális károsodások közé sorolhatjuk az iskolai lemorzsolódást,¹ a többszöri munkahelyváltást, a gyakori munkanélküliséget vagy a kapcsolati problémákat, illetve a sikertelen házasságokat.⁴ Ezek okán a stigmatizáció egyaránt erősen jellemző az ADHD-val érintett személyekre és családjukra.⁶ Az ADHD-hoz leggyakrabban társuló pszichiátriai betegségek közül leggyakoribb a drog- és alkoholaddikció, a kóros játékszenvedély, az antiszociális személyiségzavar, a hangulat- és szorongásos zavarok (pánikbetegség, bipoláris affektív zavar, depresszió).⁸

A kriminális magatartás és a beilleszkedési zavarok az egészségügyi problémákon túl a társadalmat, valamint az oktatási rendszert érintő problémákat is felvetnek. Ezen okoknál fogva a gyermek- és serdülőkorban jól észrevehető tünetegyüttesek kulcsfontosságúak az ADHD pszichoterápiával, gyógyszerekkel,⁹ illetve szülői tréninggel történő sikeres kezeléséhez.¹⁰

Kiemelten fontos megemlíteni a duáldiagnózis lehetőségét, amely a jó gyakorlatban megkerülhetetlen.A szenvedélybetegek számos megnyilvánulására igaz, hogy mentális zavar képét öltheti, ilyen például az impulzivitás, a hangulati zavarok jelenléte, a maladaptívmegküzdési technikák, az érzelemszabályozás zavara vagy az elhárító mechanizmusok felerősödése, illetve az alacsony frusztrációtűrés is. Ehhez társulhat a gén és környezet kapcsolatának hatása, amely a bio-pszicho-szociális modell megkerülhetetlen összefüggéseit erősíti. Ennek a modellnek a feltárása is alátámasztotta, hogy a figyelemzavar és hiperaktivitás tünetegyüttes kockázati tényezőnek tekinthető, amint az addiktív zavarral egy időben a szorongásos zavarok, a személyiségzavarok vagy az affektív zavarok előfordulása is jelentős mértékű.⁸

Bár az ADHD-val társuló kihívások gyakran jelentős negatív hatással vannak a mindennapi életre, kiemelten fontos azt is megjegyezni, hogy az ADHD-s személyek számos erősséggel is rendelkezhetnek, amelyek bizonyos helyzetekben különösen értékesek lehetnek, így például a vállalkozói munkában vagy dinamikus munkahelyeken, illetve művészeti területen.¹⁰A legfontosabb, hogy az ADHD-t az érintett személyiségének erősségeit és gyengeségeit együttesen figyelembe véve kezeljük, és támogassuk az egyéneket abban, hogy a zavar hátrányainak kezelése mellett ezeket az előnyöket is kiaknázzák.

Az ADHD tüneteivel kapcsolatos kihívások

A legnagyobb kihívások egyike a megfelelő diagnózis, valamint a személyre szabott kezelés kialakítása, a család és a környezet támogatása, valamint az ADHD-s személyek motivációjának fenntartása. Az ADHD kezelése általában egy hosszú távú, többfázisos folyamat, amely a tünetek enyhítésére és a mindennapi élet javítására összpontosít úgy, hogy a kezelés során felmerülő akadályok és nehézségek figyelembe vételével a lehető legjobb eredményeket lehessen elérni.¹¹

A digitális technika fejlődése és az ezzel járó viselkedési addikciók sokfélesége további kutatásoknak adhat teret,³ mivel az ADHD-tünetek különösen hajlamosíthatnak az impulzív viselkedésre. Így az érintetteknél gyakrabban alakulhat ki viselkedési addikció, mint például szerencsejáték- vagy internetfüggőség, videójáték-addikció, mobiltelefon-függőség vagy evési zavarok, mivel ezek gyors maladaptív megküzdési stratégiákat jelentenek számukra az érzelmi és mentális kihívások kezelésében.³ Ilyenkor a megfelelő kezelés, mint például a kognitív viselkedésterápia (CBT), segíthet az ADHD tüneteit mutató gyermekeknek és felnőtteknek a viselkedési addikciók megelőzésében és kezelésében.⁹

A hatékonyabb kezelés és a rehabilitáció megtervezéséhez elengedhetetlen mind a gyermekkori, mind a felnőttkori ADHD és a viselkedési addikciók közötti kapcsolat feltárása.¹² A jövőbeni kutatások révén remélhetőleg újabb hasznos információk nyerhetők, amelyek segíthetik a klinikai gyakorlatot és javíthatják az ADHD-val érintettek életminőségét. A kutatásoknak az ADHD társadalmi és klinikai vonatkozásaira történő fókuszálása az, ami segíthet a helyzet komplexitásának jobb megértésében és a jövőbeli kezelési stratégiák továbbfejlesztésében.⁹

Az ADHD tüneteiben rejlő lehetőségek

Az ADHD tünetei gyakran úgy jelentkeznek, hogy problémákat okoznak az érintett gyermekek és felnőttek életében, azonban az ADHD-nak számos előnye is létezik, amelyek pozitív hatásúak is lehetnek, különösen akkor, ha az érintettek képesek kihasználni a zavar egyes jellemzőit.

Ilyen jellemző lehet a kreativitás és az innováció, mivel az ADHD-val érintettek gyakran szabadabb és kreatívabb stratégiákkal oldják meg a problémáikat, mint a tüneteket nem mutató kortársaik. Az impulzív gondolkodás és a szokatlan megközelítések gyakran eredményeznek új ötleteket, megoldásokat, amelyek nem biztos, hogy másoknak eszébe jutnának.
Az ADHD egyik jellemzője a magas energiaszint, amely motiválhatja az egyént a gyors cselekvésre és a tevékenységek iránti lelkesedésre. Ez különösen akkor előnyös, ha az illető szenvedélyesen érdeklődik egy adott téma vagy feladat iránt, mivel az energia és elkötelezettség segítheti őket a céljaik elérésében.⁹

Az ADHD-val érintett emberek gyakran képesek egyszerre több feladatra is figyelni. Ha jól irányítják ezt a képességet, a multitasking segíthet számukra, hogy egy időben több feladatot is hatékonyan végezzenek el. Ezzel állhat kapcsolatban, hogy az ADHD-val élők gyorsan alkalmazkodnak a változó környezetekhez, mivel képesek gyorsan reagálni a helyzetekre. Ez különösen hasznos lehet olyan munkahelyeken, ahol gyors döntéshozatalra és folyamatos alkalmazkodásra van szükség.¹³

Az ADHD előnyei nem minden esetben jellemzőek mindenkire, mivel a zavar más-más módon nyilvánulhat meg az egyes személyeknél. Azonban, ha az ADHD-t a személy erősségeit is figyelembe véve kezelik, és a megfelelő támogatás és kezelés biztosított, akkor ezek az előnyök segíthetik az érintetteket abban, hogy a mindennapi életükben sikeresek legyenek.

Az ADHD kezelésének, terápiájának megközelítései

Az ADHD kezelésére többféle megközelítést alkalmaznak, amelyek általában kombinálják a gyógyszeres kezelést és a pszichoterápiás módszereket. Mivel azonban az ADHD minden embernél másképp jelentkezik, a kezelési tervet egyénre szabottan kell kidolgozni. ¹³

A pszichiáter által leggyakrabban felírt gyógyszerek közé a metilfenidát és az amfetamin alapú készítmények tartoznak, amelyek segítenek a figyelem és impulzuskontroll javításában. Ha a stimulánsok nem válnak be vagy mellékhatások lépnek fel, akkor a szakember megítélése szerint nem stimuláns gyógyszereket is alkalmazhatnak, például atomoxetint, ami a norepinefrin visszavételét gátolja.¹⁴

Az ADHD kezelésében különböző pszichoterápiás módszerek, például a kognitív viselkedésterápia (CBT) is alkalmazhatók.¹³ A terápia célja a negatív gondolkodási minták felismerése és megváltoztatása, illetve a problémás viselkedésformák kezelése. Az ADHD tüneteivel élő gyermek vagy felnőtt családját is erőteljesen érinti a probléma, így a szülői tanácsadás vagy a család- és párterápia is segíthet abban, hogy a közvetlen környezet jobban megértse a gyermek vagy a felnőtt viselkedését, és megfelelőbb támogatást tudjon nyújtani.¹¹

Az ADHD-s gyermekek számára a család mellett a szociális környezet támogató attitűdje is fontos – ilyenek lehetnek például a speciális oktatási programok és egyéni fejlesztési tervek. Az iskolai környezetben hasznosak lehetnek azok a stratégiák, amelyek a figyelem fenntartására és a feladatok elvégzésére vonatkoznak.¹¹

Az ADHD tüneteket mutató vagy diagnózissal már rendelkező érintetteknek az időgazdálkodási technikák (pl. emlékeztetők használata, időkorlátok beállítása) is segíthetnek. A rendszeres testmozgás és a megfelelő alvás mind kulcsfontosságúak a tünetek enyhítésében, mivel ezek támogatják az agyműködés optimalizálását, így a sikeres kezelést is. A szabályos napi rutin és a strukturált környezet további támogatást nyújthat az ADHD-sok számára, mivel segítenek a figyelem fenntartásában és a zűrzavarból való kilépésben.¹⁵ Mindezek együttesen, jó gyakorlatként erősítik az ADHD-s személyek problémáinak hatékony kezelését, és ezáltal fenntarthatóbbá teszik az életminőséget.

Az érzelemszabályozás szerepe az ADHD terápiájában

Az ADHD-val élők agyi aktivitásának különbségeit az érzelemszabályozás dinamikája és működése segíthet jobban megérteni. Emellett hangsúlyozandó az is, hogy az ADHD különböző formái és az egyéni tünetek hogyan befolyásolják a kezelést, és milyen fontos az egyénre szabott, multimodális megközelítés alkalmazása.¹⁵

Az ADHD egyik jellemző tünete az impulzivitás és az érzelmi kontrollal kapcsolatos problémák, amelyek a magatartási problémák és a viselkedési addikciók kialakulásával vagy fokozódásával is összefonódhatnak. Az impulzív viselkedés és az érzelmi diszreguláció egyaránt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy személy fokozottan hajlamos legyen különböző problémás magatartásformákra, esetleg pszichiátriai betegségek kialakulására. Ez fontos terület, mert segíthet jobban megérteni, hogyan kell kezelni a két állapotot egyszerre, és hogyan lehet az ADHD-ra vonatkozó kezelés hatékonyabb a szociális készségek fejlesztésében és a problémás viselkedés vagy magatartás kezelésében is.¹²

Az érzelemszabályozás problémái az ADHD egyik központi jellemzőjévé válhatnak, és gyakran szoros kapcsolatban állnak az impulzivitással és a figyelemzavarral. Az ADHD-val élő emberek gyakran küzdenek az érzelmi reakcióik kontrollálásával, amelyek hatással lehetnek a mindennapi életükre és kapcsolataikra.¹⁵

Az ADHD és az érzelemszabályozás közötti kapcsolat több vonulatban is jelen van. Ezek egyike az ADHD egyik jellegzetes tünete, az impulzivitás, ami nemcsak a cselekedetekre, hanem az érzelmekre is vonatkozik.¹² Az ADHD-s személyek hajlamosak arra, hogy erős érzelmi reakciókat adjanak a környezetükben történő ingerekre, például dühbe gurulhatnak egy apró sértésen, vagy túlzottan boldogok lehetnek egy kisebb siker miatt. Az érzelmek gyorsan megjelennek, és nehezen szabályozhatók.¹⁵

Az ADHD-s emberek gyakran érzékenyebbek lehetnek a stresszre, és nem mindig tudják megfelelően kezelni a szorongást vagy a frusztrációt. Mivel a figyelem fenntartása és az impulzivitás kontrollálása nehézségekbe ütközhet, a stressz vagy az idegesség gyakran hirtelen és túlzó érzelmi reakciókat válthat ki.¹⁷

Az érzelemszabályozás problémái miatt az ADHD-s személyek gyakran tapasztalnak érzelmi ingadozást. Ez azt jelenti, hogy az érzelmeik gyorsan változhatnak, és különösen akkor jelentkezhetnek, amikor az érintett fáradt, stresszes vagy túlterhelt, és az érzelmek nem megfelelő módon kezelhetők. Továbbá, az ADHD tüneteket mutató gyermekek és felnőttek hajlamosak gyorsan elveszíteni a türelmüket, különösen, ha várakozniuk kell valamire. Mivel az ADHD-ban gyakran előfordul a koncentráció és a figyelem fenntartásának nehézsége, a várakozás vagy a problémák megoldásának hosszú folyamata gyakran frusztrációt és érzelmi reakciókat válthat ki. Ehhez hasonlóan a düh és a harag kezelése is problémát jelenthet az ADHD-val élők számára.¹⁵ A hirtelen felindulás, a kontrollálatlan dühreakciók gyakoriak lehetnek, és ha nem kezelik őket megfelelően, akár agresszív viselkedéshez is vezethetnek. A düh- és haragkezelési problémák szoros kapcsolatban állnak az impulzivitással és a helyzetfelmérési nehézségekkel.^15,17

Mivel az ADHD-val érintettek gyakran küzdenek a mindennapi élet kihívásaival – mint például a munkahelyi vagy iskolai teljesítmény, társas kapcsolatok vagy a feladatok elvégzése – gyakran tapasztalhatnak szomorúságot vagy alacsony önértékelést.⁵ Ez az érzelmi diszreguláció további szorongást, frusztrációt vagy depressziót eredményezhet, ami tovább rontja az érzelemszabályozási problémákat. Bár az érzelmek irányítása gyakran nehézségekbe ütközik, megfelelő támogatással és kezeléssel egyes ADHD-s személyek képesek megtanulni az érzelmek jobb kezelését. A kognitív viselkedésterápia és más pszichoterápiás módszerek, így a mindfulness és relaxációs technikák¹³ segíthetnek abban, hogy az ADHD-s személyek felismerjék és megértsék az érzelmeik okait, és stratégiákat tanuljanak a megfelelő érzelmi válaszok kialakítására. Az érzelemszabályozás fejlesztése tehát az ADHD kezelésének kulcsfontosságú része, mivel az érzelmi reakciók kontrollálása sikeresebb életvitelt és jobb társas kapcsolatokat eredményezhet.

Az ADHD-val érintettek követése

A tünetek kontrollálása és a kezelés hatékonyságának biztosítása érdekében az ADHD kezelésének folyamatos nyomon követése elengedhetetlen.¹⁵ A követés különböző szempontok figyelembevételével történik, és a kezelés céljaitól, valamint az adott személy életkörülményeitől függően változhat, például ha gyógyszeres kezelésben is részesül az érintett. Ilyenkor elengedhetetlen, hogy a stimuláns vagy nem stimuláns gyógyszerek hatékonyságát és esetleges mellékhatásait rendszeresen felülvizsgálják.¹⁴ Ez különösen fontos, mivel az ADHD-val érintett kliensek gyakran hajlamosak elfelejteni vagy megszakítani a kezelést.¹⁵

Az ADHD-val élők számára hasznos lehet a kognitív viselkedésterápia, amely segíthet a tünetek kezelésében, az önszabályozás javításában és az impulzivitás kontrollálásában.¹⁷ A terápiák célja, hogy a kliensek megtanulják, hogyan kezeljék a figyelemzavart, az impulzivitást és a stresszt. Természetesen a családterápiás programok, szülői tréningek segíthetnek abban is, hogy a családtagok hatékonyabban támogassák az ADHD-val érintettet. A kliens és a család számára hasznos lehet az ADHD-ról való információmegosztás, hogy jobban megértsék a zavar tüneteit, következményeit és kezelését. A megfelelő információk birtokában a kliens jobban tudja kezelni a mindennapi kihívásokat.¹⁶

Különösen serdülőkorban és fiatal felnőtteknél fontos a self-monitoring, ahol az ADHD-ra jellemző tüneteket és reakciókat az érintettek saját maguk tudják figyelni, és tudatosan csökkenteni tudják az esetlegesen fellépő viselkedési problémákat, a belső frusztráció okozta érzelemszabályozási zavarokat. Ezeken keresztül lehetővé válik a visszajelzés és a követés, és a klienssel való kapcsolattartás nem szakad meg.¹⁶

Az ADHD-val élők számára hasznosak lehetnek a támogató és önsegítő csoportok, ahol másokkal is megoszthatják tapasztalataikat és saját élettörténeteken, megéléseken keresztül tanulhatnak egymástól. A csoportos önsegítő közösség segíthet abban, hogy a személyek megértsék, hogy nem egyedül küzdenek a problémáikkal, és közösen dolgozhatnak a megoldásokon, érzelmeik és konfliktushelyzeteik helyes kezelésén.

Az ADHD követése tehát komplex és holisztikus megközelítést igényel. A cél, hogy folyamatosan nyomon kövessük a kliens tüneteit, kezelésének hatékonyságát, és támogassuk őt a mindennapi élet kihívásainak kezelésében. Az ADHD-val élők számára a személyre szabott, több szempontú követési programok, mint a gyógyszeres kezelés, pszichoterápia, szociális és életvezetési készségek fejlesztése mind hozzájárulnak a sikeres kezeléshez és a jobb életminőség eléréséhez.

Irodalom:

1. Balázs J. Figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar Hiperkinetikus zavar In: Balázs J, Miklósi M. (szerk.): A gyermek – és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve, Budapest: Semmelweis Kiadó. 2015; 69-76.
2. American PsychiatricAssociation. Diagnostic and StatisticalManual of MentalDisorders (5th ed.) Washington, DC: American PsychiatricAssociation. 2013.
3. Krupa M. A figyelemhiányos hiperaktivitászavar és az addiktív zavarok együttes előfordulásának rizikótényezői. In. Gyermekorvos Továbbképzés 2021; 20(3): 86-88.
4. Sadek J. Clinican’sGuidetoAdult ADHD Comorbidites: CasesStudies. Clinican’sGuidetoAdult, Switzerland. Springer International Publishing, 2017.
5. Sayal K, Prasad V, Daley D, Ford T, Coghill D. ADHD in children and youngpeople: Prevalence, carepathways, and service provision. The LancetPsychiatry 2018; 5(2): 175–186. https://doi.org/10.1016/S2215-0366(17)30167-0
6. Song P, Zha M, Yang Q, Zhang Y, Li X, Rudan I. The prevalence of adultattention-deficit hyperactivitydisorder: A globalsystematicreview and meta-analysis. Journal of Global Health. 2021; 11. https://doi.org/10.7189/ jogh.11.04009
7. Simon V, Czobor P, Bálint S, Mészáros Á. Murai Z, Bitter I. A felnőttkori figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar (attention deficit/hyperactivitydisorder – ADHD) epidemiológiai vizsgálatainak részletes áttekintése. Psychiatria Hungarica. 2007; 22(1): 4-19.
8. Szemelyácz J. A duáldiagnózisaddiktológiai vetülete. LAM-TUDOMÁNY 2020; 30(1-2): 55– 59. https://doi.org/10.33616/lam.30.006
9. Barkley RA. Attention-deficit hyperactivitydisorder: A handbookfordiagnosis and treatment.  Guilford Press, 2014.
10. Dallos Gy, Balázs J. A figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar hatása az életminőségre: esetbemutatások. Neuropsychopharmacology Hungarica. 2014; 16(2): 91–97.
11. Szentiványi D, Halász J, Horváth L, Mészáros G, Miklósi M, Velő Sz, Vida P, Balázs J. Externalizáló zavarok tüneteit mutató gyermekek életminősége a gyermek saját szemszögéből és a gondviselője megítélése szerint. Psychiatria Hungarica. 2017; 32 (3): 332-339.
12. Stellern J, Xiao KE, Grennell E, Sanches M, Gowin L, Sloan M. Emotionregulation in substanceusedisorders: a systematicreview and meta-analysis. Addiction. 2023; 118: 30–47. DOI: 10.1111/add.16001
13. Young S, Bramham J. Cognitive-behaviouraltherapyforattention-deficit hyperactivitydisorder in adults. The British Journal of Psychiatry. 2007; 190(3): 205-207.
14. Faraone SV. The pharmacologicaltreatment of attention-deficit hyperactivitydisorder: A systematicreview and networkmeta-analysis of randomizedcontrolledtrials. LancetPsychiatry. 2019
15. Ginapp C, Macdonald-Gagnon G, Angarita G, Bold KW. Potenza M. The livedexperiences of adultswithattention-deficit/hiperactivitydisorder: A rapid review of qualitativeevidence. Frontiers in Psychiatry. 2022. doi: 10.3389/fpsyt.2022.949321
16. Barkley RA.The ADHD report. ADHD and self-regulation: The application of self-regulationtechniquesfor ADHD treatment. 2006.
17. Archi SE, Barrault S, Garcia M, Branger S, Maugé D, Ballon N, Brunault P.  Adult ADHD Diagnosis, Symptoms of Impulsivity, and EmotionalDysregulation in a ClinicalSample of Outpatients Consulting for a BehavioralAddiction. Journal of AttentionDisorders. 2023; 7(7): 731-742. DOI: 10.1177/10870547231161336.